KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Bolykovszky Béla halálára

N. N.

 

Több mint ötven évvel ezelőtt kezdte pályáját, még a némafilm-korszakban. Fölvilágosítóként dolgozott, előbb Eiben István, majd Hegyi Barnabás mellett. A régi magyar operatőri iskola e jelentős művészei rendkívül sokat köszönhettek tehetségének: nem véletlenül fogadták el közvetlen munkatársuknak, partnerüknek. Még fontosabb szerepet játszott 1945 után. Több mint húsz évig tanított rendező- és operatőrjelölteknek a Filmművészeti Főiskolán világítástechnikát. Ez alatt az idő alatt sok kitűnő magyar film fővilágosítója volt. Pásztor István, Illés György, Szécsényi Ferenc és mások munkatársa. Olyan jelentős alkotások elkészítésében működött közre, mint a Vasvirág, az Édes Anna, az Angyalok földje, a Hideg napok.

„Fénymester” – ezzel a szóval illették a legjobb magyar operatőrök, s jellemző, hogy egykori tanítványai közül Zsigmond Vilmos, Kovács László vagy Badal János is gyakran feleleveníti alakját. Bolykovszkv Béla kéziratos visszaemlékezéseinek forrásértékű filmtörténeti jelentősége tagadhatatlan, érdemes volna – legalább a szakma számára – hozzáférhetővé tenni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6687