KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A néma front

Soós Péter

 

Nem feltétlenül az a hősiesség, ha valaki meghúzza a ravaszt – vallják a film készítői. Olykor magasabb rendű cselelevés nem tüzelni, erőszakra nyugalommal válaszolni. Az alkotók ennek az elvnek a kifejtésére alkalmas történetet kreáltak: a második világháború idején a Szovjetunió egy távol-keleti határ-garnizonjába vezetik el a nézőt, ahol a katonák feladata a Japán által megszállt Mandzsúriával szomszédos szovjet határ védelme. Helyzetük furcsasága, hogy a fegyveres összetűzés elkerülése érdekében tétlenül kénytelenek szemlélni a japán provokációkat. Parancsuk: tüzet nem nyitni. Csakhogy az effajta történet csak kivételes művészi érzékenységgel hitelesíthető a filmvásznon. Ebben a filmben viszont csupán szó esik a kivételes élethelyzet okozta szenvedésről. „Csak” annyi maradt ki az ábrázolásból, hogy szovjet katonák jogos harci kedvénél fontosabb a józan meggondolás. Így lesz a műből tankönyv, az erkölcsből banális példázat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6896