KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kilenctől ötig

Varga András

Az Óvakodj a törpétől gyártói újabb rekeszizom-rengető találmánnyal rukkoltak elő. A címe: Kilenctől ötig. Szemérmes megjelölésük az amerikai hivatalnok-élet fanyar esszenciáját rejti, afféle iroda-show formájában. Savát-borsát az adja-adná, hogy az akarnok-kiskakas főnökurat föllázadó aktahölgyei – élvén a véletlenek bakugrásaival – jó alaposan megleckéztetik.

E mesebeli helyzetről Döbrögi és Ludas Matyi modernizált esete juthatna eszünkbe, de nyomban feledjük el. Filmünk ugyanis valódi ipari termék, melynél esztétikai kívánalmainkat félretéve – mint egy mosópor esetében – legjobb használhatóságát firtatni. Colin Higgins filmje afféle műfajkoktél – egyszeri fogyasztásra. S aki csak a mókás kedvű Jane Fondára kíváncsi, és várakozását az iméntiek megszívlelése mellett csavarja takarékra, nem csalódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6955