KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ifjúkor forró évei

Ardai Zoltán

 

Avagy: egy szerb ifjú kalandjai a polgárháborús Turkesztánban. A főhős az első világháború frontharcaiból vetődik a szovjethatalom szolgálatába. Sajnos, végül egy sátáni, turbános alak fegyvere leteríti. Meg kell halnia a győzelem küszöbén, de a haldoklás képsorai nem engedik a nézőnek, hogy nagyon bánkódjék, már csak azért sem, mert a legény mintha csupán a „forró életévek” méltó árát fizetné meg.

Az időjátékkal és a sok vérrel furán ügyetlenkedő rendezés több helyütt őszintén naiv, s ez frissecske légkört ad a filmnek. Hogy a történelemről mond-e valami érdemlegeset, arra jobb nem figyelni, ellenben izgalommal nézhetjük, mire jut a nehéz helyzetekben próbált barátság és a szerelem ebben a történetben. S aki megfelelő hangulatban van, a moziban néhány pillanatra elhiheti: egy délszláv körtánc az egész élet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7036