KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kobra napja

Hollós László

 

A sakál, a keselyű és a sáska után a kobra napja is elérkezett hát! A címbéli Kobrának persze semmi köze a félelmetes hírű kígyóhoz. Kobra ugyanis ragadványnév, viselője a bűnügyi filmek jellegzetes, rettenthetetlen magányos hőse. Amolyan Philip Marlowe-féle magándetektív. Valamikor a rendőrség embere volt, de a „magasabb körök” érdekeit sértő felfedezései miatt félreállították. Most ismét eljött az ő ideje. Egykori főnökének kérésére San Franciscóból Genovába repül, hogy elkapja régi, nagy ellenfelét. S ekkor beindul a szokványkrimik szokványgépezete. Elvetemült gyilkosok és kábítószerkereskedők, korrupt üzletemberek és még korruptabb rendőrök kergetik egymást; van üldözés, verekedés, lövöldözés, kevéske humorral és érzelgősséggel fűszerezve. Gyorsan nő a halottak száma, egyre több titokra derül fény, egyre több gonosztevőt ér utol a megérdemelt vég. De az igazán „nagy halakat” a Kobrának sem sikerül kifognia.

A feszült izgalmakat áhító néző alighanem csalódni fog. Helyenként unalmas, vontatott filmet lát, jó előre kiszámítható fordulatokat. Ezen még a címszerepet alakító Franco Nero sem tud segíteni, aki jelmezcsere nélkül, szinte észrevételenül sétál ide előző filmjeiből. Borostásan, kalapban, ballonkabátban. És talán egy kicsit már fáradtan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7079