KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Főúr, tűnés!

Domonkos László

 

No lám: elég csak átkukkantani a szomszédba, s máris láthatjuk, másutt is mennyire dívik az „ügyeskedés”. Például vannak, akik fizetőpincérnek adják ki magukat a legkülönbözőbb prágai éttermekben, s így jutnak bőséges mellékeshez, miként Smoljak filmjének hőse. A Főúr, tűnés! pénzéhes és szoknyapecér Dalibor Vranáját könnyű rokonszenvünkbe fogadni: aranyos csirkefogó. Afféle szelíd fejcsóválással nézhetjük kalandjait. Persze, segítségére van a könnyed, szellemes, s főképp klasszikus vígjáték-receptek minden anyagát-fogását fölvonultató rendezés. Talán csak a habostorta-dobálás hiányzik.

Irigylésre méltóan jó szórakozást nyújtó, biztos kézzel formált vígjátékot látunk tehát; az álfőpincérekhez hasonló ügyeskedőkért bizonyára nem kell a szomszédba mennünk, ám élvezetes komédiáért, félő hogy igen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7131