KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el

Tasnádi Edit

 

Olvasunk a Yanki (Visszhang) című török hetilap 552. számában (1981. okt. 26–nov. 1.) a „börtönlakó filmrendezőről”, akit a magyar olvasók a Filmvilág 81/12. számából ismerhettek meg. A Bayram (Ünnep) című film forgatókönyve volt Yilmaz Güney utolsó műve börtönbe kerülése előtt. A filmben hat elítélt az ünnep alkalmából eltávozási engedélyt kap, de csak öt tér vissza: egyiküket ellenségei bosszúból megölik...

Yilmaz Güneyt 1974-ben gyilkosság, vádjával 19 évre ítélték, utóbb, jó magaviseletéért átkerült az ispartai félig nyitott börtönbe, büntetését pedig harmadolták. Közben írt könyveiben azonban újabb törvénysértéseket találtak, s az Isztambuli Statáriális Parancsnokság hat pert indított ellene.

Többször kapott eltávozást, utoljára október 6-án, a kurban bayram alkalmából. 17-én jött a hír, hogy nem tért vissza. Megpróbálták nyomon követni, merre járt, de a szálak az ünnep negyedik napján megszakadtak. Kiadták ellene az elfogató parancsot, és segítséget kértek az Interpoltól is. Kiderült, hogy felesége és fia Svájcba utazott egy filmfesztiválra, s egy filmes vállalat meghívottjaként ott tartózkodik első házasságából született lánya is. Így fölmerült annak gyanúja, hogy ő maga is Svájcba szökött. Tekintettel arra, hogy a török alkotmánynak az államellenes cselekményekre vonatkozó törvénycikkelyei alapján, kommunista propaganda vádjával – már távollétében újabb hét évi börtönbüntetésre ítélték, módja van politikai menedékjogot kérni.

A legújabb hírek szerint valóban Európában van, s ügyével a legjobb ügyvédek foglalkoznak...

Tasnádi Edit

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7195