KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utazás a világ végére

Bende Monika

 

A Kisfilmek a nagyvilágból televíziós sorozatból megismert, vállalkozásaival rokonszenvét keltő Cousteau kapitány és expedíciója a dél-amerikai vizektől már messze jár. A repülőgéppel, tengeralattjáróval és minden földi jóval felszerelt legendás Calypso, a világ legkorszerűbb kutatóhajója az élet lehetőségeinek legvégsőbb határáig, az Antarktiszra merészkedett.

Az emberi lakóhelyekre is becsábítható leguánok, a kedves vidrák után megbarátkozunk a dermesztő sarkvidék élővilágával. Hiszen a szárazföldön oly ügyefogyottan csoszogó, de a vízben torpedókként száguldozó, kölykeiket védve nagyon is harcias pingvinek igazán tiszteletre méltó kis élőlények. S hőssé válik az előbbi támadó is, amikor saját fészkét védelmezi. A hajdani bálnavadászok elhagyott telepén a kékbálna összeállított csontváza (a még élő leghatalmasabb állat) megdöbbentő – monumentális mementó a már alig-alig jóvátehető mészárlások ellen. Leheletfinom látvány az áttetsző, mesebeli jéghal, az apró karácsonyi csengettyűre hasonlító kehelymedúza. Az utolsó felvétel is: a több száz méter magas, szigetként elterülő jéghegy belsejében a szikrázó galériák – kubista, vagy inkább szürrealista látomás.

Merre veheti még útját a híressé vált hajó? A tagbaszakadt, szőke Pierre-t (aki földön fekve duruzsolt a tojásait őrző halfarkasnak) repülőgépcsavar ölte meg. Halott már azóta a fiú is, a vonzó Philippe Cousteau, a film víz alatti felvételeinek készítője, társírója, -rendezője. Csodálatos Calypsója fedélzetén magányossá lett a természetvédő és szemmel láthatóan sikeres anyagi vállalkozó, a francia ellenállás kitüntetettje, Cousteau kapitány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7908