KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Huszonkét év után...

Létay Vera

 

Kedves Olvasó!

 

Huszonkét év után új, korszerűbb köntösben jelenik meg a Filmvilág. A régi öltözék ugyancsak szűknek, kopottnak bizonyult már: jó okunk volt restelkedni módosabb laptársaink között. Nem a ruha teszi az embert. Nem a külső teszi a lapot – mondhatja erre az Olvasó, de csak félig-meddig van igaza. Miképpen a nemes irodalom szeretetére nem lehet kedvet ébreszteni lompos, magyartalan mondatokkal, a látás kultúrájára sem lehet nevelni méltatlan, elhanyagolt külsővel. Tartalom és forma szorosan összetartozik, jelen esetben azon gyakorlatias okból is, mivel a havi folyóirattá alakuló új Filmvilág az eddiginél lényegesen bővebb terjedelemben foglalkozhat a filmművészet kérdéseivel. A bővebb terjedelem pedig – szándékunk szerint – a tartalom gazdagodását jelenti majd.

Lapunkkal nem szeretnénk elálmosítani az Olvasót. Meggyőződésünk, hogy a magvas gondolat, az elvi elkötelezettség, a jelenségek elemző megközelítése nem feltétlenül az unalom és a fűrészpor frigyéből születhet csak; az olvasmányosság nem okvetlenül az esztétikai alacsonyabbrendűség bizonyítéka. Hámos György, a Filmvilág alapítója leckét adott ebből valamennyiünknek.

Különféle szakmai csoportérdekektől nem befolyásolt, elvszerűen bíráló, értéktisztelő kritikai orgánum kívánunk lenni, szeretnénk hasznosan közvetíteni a film és a közönség sajnálatosan megromlott viszonyában, különösen az új magyar filmek esetében. Hisszük: nem végleges szakításról, csupán átmeneti elhidegülésről van szó. A békülést szeretnénk siettetni: tolmácsolni, mi az, amit a néző hiányolhat a művekből, s ugyanakkor segíteni abban, hogy mihamarabb értő közönség nevelődjék a magyar film számára. Szívesen adunk teret az olvasói leveleknek, hozzászólásoknak, szociológiai riportoknak, vitáknak is, hogy a magyar filmek és televízióműsorok alkotói visszajelzést kapjanak műveik fogadtatásáról.

Kérjük a Kedves Olvasót, pártfogolja megértéssel és némi türelemmel igyekezetünket.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 01. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8134