KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/november
KRÓNIKA
• Székely Gabriella: Könnyű-e filmrendezőnek lenni? Juris Podnieks halálára

• Reményi József Tamás: Ali én vagyok Fassbinder és más hazaárulók
• Bikácsy Gergely: Az utolsó ember Németorszag kilenc (új) nulla
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Orlando féltestvérei Velence
• N. N.: A 49. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Turcsányi Sándor: Bohdalová térde Evald Schorm

• Gelencsér Gábor: A történelmi film vége Markéta Lazarová
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Videópalack Beszélgetés Hanák Gáborral
• Sipos Júlia: Kié a csőd? Beszélgetés stúdióvezetőkkel

• Timár Péter: Katarzis vasalás közben Mondino, a klipkirály
KRITIKA
• Báron György: Másnap Goldberg-variációk
• Zoltai Dénes: Zeneórák haladóknak Minden reggel
• Almási Miklós: Hollywoodi kövületek A játékos
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Apám dicsősége; anyám kastélya
• Turcsányi Sándor: Egyedülálló nő megosztaná...
• Bíró Péter: Mint a tűz
• Székely Gabriella: Paris Trout
• Sneé Péter: Fiúk (Boys)
• Schubert Gusztáv: Medicine Man
• Argejó Éva: Jöttem, láttam, beköltöztem
• Tamás Amaryllis: Isten veled, király

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bab’ Aziz

Dercsényi Dávid

Bab’ Aziz – tunéziai-iráni-francia-német-angol, 2005. Rendezte: Nacer Khemir. Írta: Tonino Guerra és Nacer Khemir. Kép: Mahmoud Kalari. Zene: Armand Amar. Szereplők: Parviz Shaminkhou (Bab’Aziz), Maryam Hamid (Ishtar), Nessim Khaloul (Zaid), Mohamed Graiaa (Osman), Golshifte Farahani (Nour). Gyártó: Behnegar – Hannibal Film – Les Films du Requin – Pegasos Film. Forgalmazó: Budapest Film – Inforg. Feliratos. 98 perc.

Sivatag, vándorlás, mesék; idő kell hozzá, hogy a CGI-trükköktől káprázó szem hozzászokjon a lustán hullámzó homoktengerhez. S ahhoz, hogy a már ezerszer látott költői motívumokat – kisfiúval vándorló aggastyán, az út keresése – mindenkinek rá kell találnia a saját útjára… kevergető film szelíden befészkelje magát nézője lelkébe. A vénséges vén Bab’ Aziz és unokája, Istár dervistalálkozóra vezető útja egyetlen nagy hömpölygő történetfolyam, ahol a homokból szőtt szálak folyton összefonódnak – szeretünk ilyeneket olvasni, szeretjük látni a szenvedélytől elvakult megszállottakat, a csak a nevükbe kapaszkodó nincsteleneket, a tiszta hangjukkal az igazságot inkább eltitkoló, mint megéneklő titokzatos dalosokat, a bánatos hercegeket. Megszoktuk őket, kényelmes a kelet-nyugati IKEA-díván, megelevenedik újra Monseur Ibrahim és a Korán virágai – mi itt ezt úgy hívjuk, romantika, csak a Baradlay név helyére Noor vagy Zaid írandó be. S azt, hogy a kamera maga is szerényen a háttérbe szorul, megelégedvén David Attenborough megfigyelői pozíciójával, még meg is szeretjük, mert van, aki gúzsba kötve is ropja: mindig épp a legjobbkor mászik be a képmezőbe egy kóbor macska, pöfög be egy ósdi motor, pereg alá pár deka homok. És tényleg, nem kell mindig mindent a szemünk elé pakolni ahhoz, hogy lássunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8616