KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Véres karácsony

Sepsi László

The Children – brit, 2009. Rendezte: Tom Shankland. Szereplők: Eva Birthistle, Stephen Campbell Moore, Rachel Shelley. Forgalmazó: Budapest Film. 84 perc.

Az ezredforduló után fellendült brit rémfilm-újhullám alkotói eddig is kivették a részüket a fiatalkorúak és a felnőtt társadalom közti feszültségek taglalásából, a Michael J. Bassetthez vagy Neil Marshallhoz képest kevésbé sztárolt, de emlékezetes zsánermunkákat prezentáló Tom Shankland (w Delta z) és Paul Andrew Williams (Cherry Tree Lane) ezúttal pedig végképp visszakanyarodott a gyerekhorror alműfajának hetvenes évekbeli gyökereihez. Míg az úgymond fősodor egyértelmű társadalmi üzenetként a késő-tinédzserek közül válogatja antagonistáit – lásd a példák sorát az Eden Lake-től a Hívatlanokra adott brit válaszként felfogható Cherry Tree Lane-ig –, a Véres karácsony a legkisebbekkel rémisztget, ezáltal olyan kulcsműveket felidézve, mint a spanyol Who can kill a child? vagy a szégyenteljes szériává terebélyesedett A kukorica gyermekei. Shankland filmjének gyanútlan áldozatai két karácsonyra összeült középosztálybeli család, a lappangó dühkórral fertőzött apróságok mellett megtámogatva egy problémás kamaszlánnyal: az elnyújtottsága ellenére hatásos expozíció a nyüzsgésében is fullasztó családi ünnep frusztráló atmoszféráját játssza ki, megspékelve ezt az apró balesetek sorából épülő folyamatos feszültséggel. Már korábbi filmjeik is bizonyították, hogy sem Shankland, sem pedig a forgatókönyvet jegyző Williams nem riad vissza a zsigeri borzalmak ábrázolásától, így mire néhány súlyosabb sérülés után kiéleződik a konfliktus, a karácsonyi kergetőzést válogatott csonkolások és halálnemek teszik ünnepélyesebbé. A zilált családi viszonyok közepette kontrollálhatatlanná vált porontyok zavaros tekintettel cincálják darabokra mindazt, ami a felnőtt értékrendből még megmaradt – az ötödik parancsolattól a karácsony szentségéig.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10662