KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hétpróbás gazemberek

Nagy V. Gergő

The Seven-Ups – amerikai, 1973. Rendezte: Philip D’Antoni. Szereplők: Roy Scheider, Tony Lo Bianco, Victor Arnold. Forgalmazó: Fantasy Film. 93 perc.

Philip D’Antoni Új-Hollywood első korszakának egyik fontos producere volt, aki a nála nagyobb formátumú (mint például a Keresztapát bevállaló Robert Evans) vagy művészileg termékenyebb (mint a BBS-t vezénylő Bert Schneider) kollégái közül következetességével emelkedett ki. D’Antoni ugyanis egy tévére készült cápás kaland (Shark Kill) és egy kamionosokról regélő sorozat (Movin’ On) kivételével kizárólag a hajszolt nyomozók és a brutálisan valószerű autós üldözések iránti vonzalmának szentelte kurta pályáját – utóbbiak terén pedig filmtörténeti jelentőségű eredmények fűződnek a nevéhez (Bullitt; Francia kapcsolat). A szétroncsolt karosszériák hűséges imádójának egyetlen önálló rendezése e neves elődök közvetlen örököse, a hetvenes évek amerikai zsaruthrillerének eklatáns darabja. A Hétpróbás gazemberek kivált a Francia kapcsolat szerényebb léptékű párjának tetszik: komor hangfekvése és realista környezetrajza is azt idézi, ráadásul a színészgárda (Tony Lo Biancótól a hírneves kaszkadőr Bill Hickmanig) is javarészt onnan érkezett. Ám a nyughatatlan Popeye Doyle híján ezúttal Roy Schneider búbánatos vizslafeje és a koszlott őszi New York uralja a képernyőt, az elhivatottság tébolya helyett pedig inkább a hűség és a barátság témáit pedzi a történet. A nagykutyákra utazó speciális rendőrosztag feszült nyomozását az egymást eláruló gyerekkori haverok epekeserű drámája keretezi, amelyhez illő hátteret szolgáltatnak az üres parkok és a kiégett roncsokkal teli ipari telepek – s mintha a csapat egyik tagjának halálát követő parádés autóhajsza is inkább tűnne kétségbeesettnek, semmint vagánynak. Makulátlanul lehangolt, nívós kivitelű zsarufilm a Hétpróbás gazemberek – patinás őseinél szürkébb, ám részleteiben éppolyan becses.

Extrák: filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10897