KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kopár sziget

Czirják Pál

Hadaka no shima – japán, 1960. Rendezte: Kaneto Shindo. Szereplők: Nobuko Otowa, Taiji Tonoyama, Shinji Tanaka, Masanori Horimoto. Forgalmazó: Etalon Film. 94 perc.

Kaneto Shindo 1960-ban bemutatott filmje több szempontból mérföldkőnek tekinthető. Egyrészt a rendező nemzetközi elismertségét – az 1952-ben készült Hiroshima gyermekei után – ez az alkotása szilárdította meg; másrészt szokatlanul visszafogott, letisztult fogalmazásmódjával e szótlan dráma szinte azonnal a modernista film egyik hivatkozási pontjává vált. Nem véletlenül, hiszen a természet erőivel mindennapos küzdelmet folytató földműves család nehéz sorsát bemutató történet szépen rezonált az európai gondolkodást akkortájt élénken foglalkoztató egzisztencialista filozófia alapvető problémaköreire. Mintha csak Camus esszéjéhez, a Sziszüphosz mítoszához kívánt volna mozgóképi kommentárt fűzni a távol-keleti alkotó. Miközben világképe valószínűleg jóval többet köszönhet a japán színjátszás hagyományainak, mint bármely nyugati szerző hatásának.

A megjelenített léthelyzet embertelensége és az ábrázolásmód különös lefojtottsága elementáris erejűvé teszi a művet. A kietlen tájban hangtalanul küszködő emberpár képe szinte beleég a néző emlékezetébe. Pedig a dialógusok hiánya korántsem jelent teljes némaságot. A természet és az évszakok örök körforgása által keretezett munka ismétlődő zajait, neszeit Hikaru Hayashi emblematikus zenéje egészíti ki. A kopár sziget végül egyfajta profán szenvedéstörténetté válik, amely éppen megrendítő formai egyszerűségével emelkedik a nagy művek sorába. Az Etalon Film a hazai dvd-kiadás régi adósságát törlesztette az alkotás megjelentetésével.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11682