KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dzsungelből dzsungelbe

Kosztolni Ildikó

 

Nem is olyan régen láttam egy bájos, kacagtató, családra-popcornra tervezett francia opuszt (Egy kis indián Párizsban). Ezek után pusztán érzéki csalódásnak vélhettem a fentebb elismerőleg említett filmnek kicsit divatjamúlt, némileg áthangolt, ám annál lehangolóbb variánsát. Nincs kifogásom a recitálás, az újra-, illetve a másképp átírás ellen, hiszen a „poszt”-nak ebben az ezredvégi stádiumában az egykor volt témák megidézése evidencia. Csakhogy egy bizonyos határon túl kezd kissé baljóssá válni.

Egyszer majd azon kapjuk magunkat, hogy vakon botorkálunk a tükörképek, a klónozott iker-mások elvégtelenült labirintusában, s a dzsungelnek ebből a fajtájából aztán vajmi kevés esély nyílik a kijutásra.

Valahogy ekképpen érezheti magát a bőrében filmünk törzsi szokásoknak megfelelően „férfivá” avatott, minden rafinériával megáldott, huncutszemű hőse is, aki odahagyva édesanyja délszaki temperamentumát, a fülledt, ágyékkötős amazonasi vidéket, azt a léleknemesítő feladatot kapja, hogy menjen el a fehér civilizáció infernális metropoliszába, New Yorkba, és hozza el a tüzet a Szabadság-szoborról. Mindehhez nem is szükségeltetik más, csupán néhány jól bevált gyermeki praktika.

Csakhogy a beavatás eme stációit a filmben még valakinek végig kell járnia, ha nem akarja, hogy eddigi, menetrendszerű élete fenekestül felforduljon. Azonban a váratlanul apa-sorsra ítéltetett tőzsdeügynöknek (Tim Allen) még csak elképzelése sincs arról, mi minden rejtőzhet egy ifjú vadember életmentő pakkjában, ösztönlényének megátalkodottságáról pedig jobb, ha hallgatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1505