KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A futball-faktor

Hideg János

 

A kertek alján, távol a rendőrkameráktól, szigorú konspiratív szabályok szerint gyülekezik a Chelsea ultrák maroknyi csoportja. Ellenséges Tottenham- vagy (ördög és pokol!) Milwall-szurkolók után lesnek. Stratégiájuk egyszerű: ha túlerővel találkoznak, menekülnek, létszámfölényben támadnak. Ha hétvége, akkor futball, ha futball, akkor kocsma, ha kocsma, akkor verekedés, de igazából a verekedés a lényeg.

Valahol a Trainspotting, a Futballáz és a Harcosok klubja erőterében (és filmnyelvén) beszéli el Nick Love a maga alacsony költségvetésű történetét a futballhuliganizmusról. E történet középpontjában Tommy Johnson áll, egy Chelsea-”szurkolókból” álló falka tagja, akiben 30. évéhez közeledve megfogalmazódik a nagy kérdés, miért van gyermeteg erőszakra szüksége ahhoz, hogy „érezze: még él”. Ez az élet „a laza dolgokról szól: laza szex, laza ruhák, laza erőszak. Ha nem vagy laza, senki vagy”– magyarázza Tommy. A lazaság azonban csak póz: a film egyik fő témája és erénye a kocsma-drog-meccs-harc-szex által meghatározott férfias életérzés felszíne mögött rejtőző szexuális gátlások, gyermekkori traumák, társadalmi elégedetlenségek bemutatása vagy legalábbis érzékeltetése.

A képlet persze ennél összetettebb: John King regénye például mélyebben érinti a rasszizmus problémakörét, amit a filmváltozat kissé elnagyoltan kezel. Ugyanígy, a mellékszálak kuszaságában időnként meg-megfeneklik a történet, ami azért így is eljut az eposzi végkifejletig: az örök ellenség Chelsea- és Milwall- „szurkolók” nagy leszámolásáig valami elhagyatott telken.

A falkaszellem e hiteles természetrajzának említésre érdemes vonása, hogy Love filmjében egyetlen snitt erejéig sem jelenik meg maga a futball, hiszen annak, amiről a film szól, semmi köze nincs az isteni játékhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1831