KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A holtak hajnala

Hungler Tímea

Olybá tűnik, a zombifilm reneszánszát éli – A kaptár és a 28 nappal később után most egy hetvenes évekbeli George A. Romero rendezte zombi-klasszikus remake-jében tűnnek fel az emberevő szörnyek. Míg azonban a hajdani mozi egyértelműen a műfaj paródiája volt, az újrahasznosított változat véresen komolyan veszi magát: rosszarcú, agresszív élőhalottak, tornyosuló hullahegyek, pánikba esett gyanakvó túlélők mindenfelé.

A film feszesen és határozottan izgalmasan indul – a helyi ápolónő az éjszaka közepén arra riad fel, hogy a bájos szomszéd kislány gyanútlanul szendergő férje húsából lakmározik. A férfi nem éli túl a nyaki ütőerére mért csapást, de semmi probléma, pár percen belül zombiként születik újjá, és a felesége nyomába ered. Az asszony menekülőre fogja, és csakhamar ráébred, a városban a káosz uralkodik, az elszabadult élőhalottakkal szemben csak akkor marad esélye, ha összefog a túlélőkkel.

Ezzel a filmmel ugyanaz a probléma, mint a zombifilmekkel általában – míg a mozi elején ténfergő egy-két tanácstalan zombi határozottan frászkeltő tud lenni, a katasztrófa sújtotta, kihalt város apokaliptikus víziója pedig meglehetősen nyomasztó, minél több az üveges tekintetű, húsra éhes élőhalott a vásznon, annál unalmasabbnak és fárasztóbbnak találjuk őket.

A túlélők ebben a moziban végül egy bevásárló központban barikádozzák el magukat, ahol a katasztrófafilmekből ismerős hatalmi harc veszi kezdetét közöttük – a nagyokos, a praktikus, az érzelgős, a határozott, a zsarnoki mind szerephez jut a filmben, és természetesen a végjátékra, ha nem is egy, de csak egy pár maradhat.

A film új változata néhány aktualizációt is elszenvedett – így a túlélők várandós anyája orosz származású, kedvese pedig a politikai korrektség jegyében Pratt doki a Vészhelyzetből; a zombik a 28 nappal később-ből ismerős villámgyors fajtából származnak; és hogy a hagyománytisztelő Romero-rajongóknak is legyen min csámcsogniuk: a film befejezése a Dead-trilógia harmadik részére utal, ráadásul a rémpofák hajdani megalkotója, maga Tom Savini is feltűnik a vásznon egy kisebb szerepben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1960