KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Édes álmok

Köves Gábor

 

Nem teljesen világos, mit esznek annyira a dánok Skócián, mindenesetre a Wilbur öngyilkos akar lenni után idén, nyáron ez már a második skót-dán összekapaszkodás, ami hozzánk is elért. A két filmet nemcsak származási helye (mindkettő ízig-vérig dán termék) és játékterének földrajzi elhelyezkedése (mindkettő hangsúlyozottan Skóciában játszódik) köti össze, de színeik, hangulataik, s ha úgy tetszik, üzeneteik is összecsengnek. Mindkét esetben az átlagosnál valamivel fotogénebb, álmaikat és lehetőségeiket tekintve azonban ízig-vérig kisemberek valós környezetbe helyezett, a jó ízlés határain belül maradó tündérmeséit láthatjuk. Részleteiben mindkét mese kellőképpen realista, végkicsengésében életigenlő, fordulatait tekintve pontosan kiszámított, mértékletesen hatásvadász.

Az álmok, melyeket hősnőink, ez a két hontalan, Skóciába vetődött szingli dédelget, természetesen egyáltalán nem úgy teljesülnek, ahogy azt képzeletükben nap mint nap lepergetik, de a számtalan véletlen, megtorpanás és nekirugaszkodás végül is egyenes úton vezet a beteljesüléshez. Abban a dánok sem nagyon különböznek más nációktól, hogy ők is a szép győzelmét látják szívesebben: viszonylag könnyen és gyorsan megszabadulnak a páros csúnyácska és közönségesebb felétől, hogy a lány dramaturgiailag indokolt halálával figyelmünket egyedül a béranyaként hánykolódó szépségnek szentelhessük. Filmünkben minden és mindenki konkrét feladattal kerül a kamera látóterébe, még a párnahuzat alól kiszabaduló tollpihék sem véletlenül szállnak hősnőnk csinos orrára. Egy percig sem lehet kétséges, hogy a történet mögötti szigorú megoldóképletek eredménye csakis a happy end lehet, melyhez az emberi kiszolgáltatottság egy-két, keresetlen őszinteséggel ábrázolt epizódján, és a szigetország romantikus komédiáinak sémáin keresztül juthatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1983