KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tősgyökér

Beregi Tamás

 

Hol vannak azok az idők, mikor a világ tele volt még felfedezésre váró ősvadonokkal, a titokzatos esőerdők mélyére merészkedő kutató számára minden mozdulat a felfedezés mámorát hozta, s a bátor antropológus, ki új bennszülött törzsek felkutatására indult, nem tudhatta, merészsége vajon évtizedekre elegendő intellektuális táplálékkal fogja-e megörvendeztetni a tudományt, vagy pedig belőle válik alig fél bográcsra elegendő étek aznap estére...

Hol vannak ezek az idők?

James Krippendorf professzor (Richard Dreyfuss), a magánéleti és szakmai csőd szélén álló antropológus is eltöpreng a kérdésen, de mivel nem tud rá választ adni, tudományos karrierjéről pedig nem akar lemondani, emellett pénzre is rettenetes szüksége van, zseniális ötlettel áll elő: három gyermeke, bennszülött maszkjai, szobrai, trópusi dísznövényei, némi nád, sás, és testfesték segítségével egy „virtuális törzset” hoz létre, s a házának „tropizált” kertjében, garázsában, hálószobájában filmre vett jeleneteket korábbi expedidos képeivel összevágván új bennszülött törzs felfedezéséről ad hírt egy tudományos konferencián. Az előadásból antropológiai szenzáció lesz, s az újabb és újabb filmfelvételekre kiéhezett tudósok és a nagyközönség igényeinek kielégítése ördögi gépezetet indít be: Krippendorffnak gyermekeivel beavatási rítusokat, kedvesével törzsi násztáncokat kell eljátszatnia és filmre vennie, törzsfőnöknek beöltözvén pedig idétlen halandzsázásra, hadonászásra, trópusi ízeltlábúak fogyasztására és nemi szervének méretével fordított arányban álló péniszvédő hordására kényszerül.

Minden kellék megvan egy ócska antropológus-vígjátékhoz – mondhatnánk, azonban az egészből mégis kedves, könnyed film jön ki: habár Lévi-Straussoknak, Malinowskiknak és Mircea Eliadéknak nem való, azoknak mindenképpen ajánlom, akik ha felfedezésre váró ősvadonokban már nem hisznek is, de abban igen, hogy a tudomány erődítéseit kis furfanggal napjainkban is alá lehet aknázni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3707