KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kettős szerepben

Zalán Vince

 

Francia kapcsolat után izraeli /palesztin kapcsolat? A bűnügyi filmek ügyeskezű, amerikai rendezője, George Roy Hill a remek kémregény-szerző, John Le Carré magyarul is olvasható történetéből – Kettős szerepben – forgatott filmjében az izraeli titkosszolgálat egy angol színésznőt használ föl arra, hogy leleplezze palesztin ellenfeleit. A rafinált cselekményvezetés, a titkosszolgálati, technikai arzenál felvonultatása, a helyszínek változatossága szinte feledteti a nézővel, hogy a jobb sorsra érdemes Diane Keaton miként vergődik a számára idegen (fő)szerepben. Bár talán akadnak olyanok is közöttük, akiket éppen a mesteri szórakoztatás gondolkodtat el arról, hogy a vásznon hogyan is alakul át a történelem krimivé. Hisz bármennyire is méltánylandó George Roy Hillnek azon törekvése, hogy filmje (természetesen két szuperakció között) a békétlenség okaira, a tolerancia hiányára és a harcoló felek becsületesnek vélt elszántságára is fényt vessen, – az összhatás eredménye nem lehet kétséges. Mivel, hogy korunk nem egyszer úgy bánik a (film)művészettel, mint ebben a filmben az izraeli elhárítófőnököt játszó Klaus Kinski a szemüvegével. Rövid, vastag, tompa ujjai közt gyötri, csavarja, pergeti, mutogat vele, zsebre vágja, belebök a levegőbe, stb., épp csak le nem nyeli. De az is igaz, hogyha meg akar tudni valamit, ha olvasni akar, kénytelen békésen az orrára illeszteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4289