KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy kényelmetlen tanú

Vanicsek Péter

 

Műfaját tekintve ez a film talán krimi. Vannak benne bűnök, bűnözők, bűnüldözők és természetesen áldozatok. De hiányzik a műfaj összes többi ismérve: a kaland, az izgalom, a csavaros eszű nyomozó. A filmben nincs egy jelenet, egy villanás, amely magasabb színvonalú volna, mint amilyeneket az átlagos, oktató célzatú rendőrfilmekben láthatunk. Részletesen megismerkedhetünk a számítógépes bűnüldözés eszköztárával; láthatjuk, milyen mintaszerű precizitással hajtják végre a derék rendőrök a riadót, még egy árva kis nyom sincs a kezükben; követjük, miként figyelnek meg egy területet, s miként továbbítják jelentéseiket öklömnyi mikrofonokba – történetesen egy temető komor sírkövei között.

A rendezés bosszantó hibáit csak a dramaturgia jellegtelen fordulatai, erősen papirosízű párbeszédei, a kifejezetten unalmas, statikus kamerakezelés, a mulattatóan irreális világítás múlja felül. Illetve alul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6867