KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szekfű vodkával

Józsa György Gábor

Három fiatalember tapasztalatai egy gigászi lengyel kombinát építkezésén.

Pár tucat gumicsizmát a sárban felejtenek, ez még hagyján, de a nagy esőben egy kotrógép is elsüllyed, sebaj, selejtlistára teszik. Szorít a betonozók határideje, s ha elmaradnak, ugrik a prémium. Cement azonban csak akkor van, ha „gondoskodnak róla”, meg a feketefuvarról is. Az építkezés közepén egy néni üldögél. Szekfűt árul. A virág papírja alá azonban egy üveg vodka is kerül (meg olykor bankjegyek), a brigádok így „kedveskednek” egymásnak... A művezető-mérnök őrtoronyból dirigál, látcsővel figyeli tengő-lengő embereit, és hangszórón ordít velük.

Ám nemcsak az építkezésen vannak furcsaságok. Az áruházban nem kapni semmit. És így tovább.

A lengyel társadalmi valóság visszásságait mutatja be Janusz Kidawa őszintén, nem köntörfalazva. A sztori nélküli film az építkezés és környékének bemutatásával hozzásegíti a magyar nézőt ahhoz, hogy árnyaltabb képet kapjon a ma Lengyelországáról, mint amit egy turistaút vagy az újságok beszámolói lehetővé tesznek. Még akkor is, ha a Szekfű vodkával nem igazán jó mozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7847