KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy tesó

Schreiber András

 

Már a cím is megtévesztő. Legalábbis a pesti lokálpatriótának rögvest a nagykörúti kebab-lánc ugrik be elsőként, és amíg nem látja a stáblistát, azt gondolja, a görög-török ellentétet meglovagló kulinár-komédiát kap gyros kontra falafel módra. A stáblista láttán aztán az egyszeri nézőben újabb téves gondolatok támadhatnak, a főszerepekben ugyanis három rapper, vagy legalábbis a zenére dumálás műfajával kacérkodó tündököl: Mark Wahlberg alias Marky Mark a nyolcvanas évek egyik ciki-bandájából, a Funky Bunchból, az Outkastből frissen a celluloidra igazolt André Benjamin, valamint Tyrese Gibson, hobbirepper. A Négy tesó azonban sem nem 8 mérföld-féle rap against the system-dráma, sem pedig csípős szósztól tocsogó vígjáték. A Négy tesó John Singleton legújabb blaxploitation-retrója, videókölcsönző-nyelven: vígjáték-akció-dráma. (A sorrend szabadon változtatható.)

A történet középpontjában a zsánernak megfelelően a bosszú és a gettók népe áll. Evelyn Mercert a kilátástalan helyzetű srácok jótevőjét és örökbefogadóját egy fegyveres rablás alkalmával agyonlövik a sarki vegyesboltban, és mivel a rendőrség látszólag tehetetlen, az ügyet a temetésre hazaérkezett Mercer-fiúk veszik kézbe. Hamar kiderül, hogy a rablás csak színjáték volt, a gyilkosságnak más okai voltak, így aztán a négy tesó habzó szájú rottweilerként takarít el mindenkit az útból, míg el nem jutnak a főkolomposig. A gonoszok meglakolnak, a jók megússzák, és a PC-jegyében a kettő fehér–kettő fekete leosztású Mercer-testvérek (egy kivételével) boldogan készülhetnek a hálaadásra.

A fekete gettó kilátásalanságának himnuszaként számontartott Boyz N the Hoodot is jegyző és a Shaft feldolgozással a blaxploitation geekeket magára haragító John Singleton bicskája ezúttal nem tört bele a tisztelgésbe és sikerült újabb bőrt lehúznia a rég halottnak hitt zsánerről. A nézőnek nincs ugyan az az érzése, hogy újat lát, a film kipróbált panelekből építkezik, az akció kiszámítható, a poénok színvonala változó, de ez a film semmi esetre sem unalmas és vérlázítóan gyenge, mint a Shaft újrázása volt. Ki tudja, talán azt is megérjük egyszer, hogy Singleton újra előáll valami eredetivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8407