KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mestercsapda

Sneé Péter

Egy hóhérbrigád tagjai jó útra térnek, aminek első jeleként lemészárolják saját bajtársaikat. Derűs történtet ez a military fantasy műfajából, ahol terepszínű gyakorlóruhában szerelmeskednek a párok, hogy gond nélkül ugorhassanak ki az ágyból, ha jóféle öldösésre támad gusztusuk közben. A kamaszos fogamzásgátlás ideája lenyűgözte a forgatókönyvírókat is, mivel egy tisztes rémtörténetet sem sikerült összeollózniuk. Shimon Dotan személyében pedig minden idők egyik legtehetségtelenebb rendezőjét üdvözölhetjük: filmje akár a dermedt üveg, vagy a kihűlt láva. Unt botladozásra kényszerít ahelyett, hogy lenyűgözne sodrásával, erejével, forróságával.

Ami hiba elkövethető egyáltalán, azt elkövetik itt: a gyanútlan áldozatok mintha vágóhídra mennének, olyan keserves képpel lépnek elénk, s ingükből elődudorodik a robbanópatron, hogy lássuk, hol éri majd őket a megváltó golyó. A rosszul kiválasztott, ügyetlen statisztéria persze asszisztál csupán az olyan kétbalkezes nagymenőknek, mint amilyen a lelki tusáját kifejezéstelen arccal, üveges tekintettel prezentáló Gary Busey, akinek elfelejtettek szólni, hogy csak egyenruhában tisztelgünk, civilben nem. Az egyedüli izgalmat az váltja ki, hogy a leszámolás színhelyéül szolgáló kies üdülőhelyet csakugyan Moscow-nak hívják-e vajon. Ám még erre sem kapunk feleletet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=914