KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ördöggerinc

Kovács Marcell

El espinazo del diablo – spanyol-mexikói, 2001. Rendezte: Guillermo del Toro. Szereplők: Eduardo Noriega, Marisa Paredes, Federico Luppi, Fernando Tielve. Forgalmazó: Cinetel. 103 perc.

 

A 2001-ben készült, nálunk kevéssé ismert Ördöggerinc mintha az előzménye lenne Guillermo del Toro eddigi legnagyobb sikerének, A faun labirintusának. Szintén Spanyolországban játszódik, de még a polgárháború alatt, és a témája ugyanúgy a romlatlan, de sebezhető gyermeki lélek helytállása a nehéz időkben. A realista közegbe ágyazott történetben természetesen fontos szerephez jut a fantasztikum, a gyermekek számára nyitott másik valóság, ahonnan az életüket fenyegető veszélyekkel szemben a segítség érkezik. Ám az Ördöggerincben a fantasy még kevésbé cifra és burjánzó. Egyszerű, de hatásos kísértettörténetet látunk, Mario Bavát idéző, csodásan hamis színekben egy halott kisfiú igazságot szolgáltató szelleméről. A film remekül példázza, hogy miért nem szerencsés del Toro munkásságában a saját történetet elmesélő, személyes alkotások nyilvánvalónak tűnő elhatárolása a megrendelésre forgatott, hollywoodi képregény-feldolgozásoktól – amelyek forgatókönyvét mellesleg mindig a rendező írja. Ugyanaz az érzékenység érhető tetten del Toro minden munkájában: a Hellboy éppúgy a figuráknak szentelt szerető figyelem révén bűvöli el a nézőt, mint az Ördöggerinc, és fordítva, az Ördöggerinc is annak a hatásos képekbe sűrített karakterábrázolásnak az erejére épít, amit del Toro még gyerekfejjel a képregényekből szívott magába.

Extrák: Félórás werkfilm, néhány kimaradt jelenet és a del Toro rajzolta storyboard a végeredmény tükrében – megfelelő körítés a kiváló minőségben tálalt filmhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9529