KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Arc

Takács Ferenc

Futószalagmunka, tulajdonképpen B-movie, amelyet a felvevőpiac torkossága emelt be a nemzetközi forgalmazás kínálatába. Az alapötletet és a történetet a horror, a science fiction és a fantasy filmes konvenciótárából kölcsönözték az alkotók: a főhős, egy titokzatos égi energiákkal feltöltött gyermek (vajúdó édesanyját villám sújtotta halálra) titkon, a világtól elzártan nő fel mutáns zsenivé, de kamaszként kénytelen kilépni a normális emberi világba. Innentől kezdve hol a Caspar Hauser-legendát, hol az Elefántember-mesét idézi a film, gondosan sorra veszi az ilyen történeteknél kézenfekvő kegyes közhelyeket a másságról és a toleranciáról, illetve arról, hogy mennyire nem szép a vak és intoleráns agresszió, amellyel az átlag fogadja a kivételest.

Végül Púder (szőrtelen albínó, ezért hívják így) itthagyja a buta és gonosz emberiséget, átalakul tiszta energiává és mennybe megy. Amit hátrahagy, a kisvárosi Amerika, a legvidékibb vidék: ennek a világnak az ábrázolása egyébként a film egyetlen erénye és érdekessége, pontos tárgyi és emberi leltár, színészileg és képileg hatásos környezetrajz az amerikai Piripócsról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=320