KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Becéző szavak

Tamás Amaryllis

 

„A Becéző szavak valószínűleg 1983 érzelmileg leghatásosabb filmje lesz...” – jósolta a Newsweek három éve a Larry McMurtry regénye alapján készült szentimentális, azóta többszörösen Oscar-díjas alkotásról. A propaganda-imázst meglovagolva, a bemutatót megelőzve nálunk is megjelent a forgatókönyv alapjául szolgáló, a filmnél jóval alacsonyabb színvonalú regény.

A film legalább két és negyed órára abba az illúzióba ringat, hogy bármilyen banális történet alkalmas arra, hogy emberéletünk általános gondjairól szóljon. Titoknélküli, napról-napra élő emberek szembesülni és dönteni kényszerülnek egy sorsfordító, jellempróbáló helyzetben: a háromgyermekes rákos fiatalasszony, Emma váratlan halálakor.

Az átlagnál nagyobb tűrőképességű Emma az utolsó napokban – számvetés helyett – azért harcol, hogy meggyőzze a körülötte élőket, hogy ő még mindig feleség és anya és barátnő, nem „kóreset tárgya”. A könnyedén, nagyobb célok nélkül viselt élet és a kórházi ágyon megadóan várt halál azonban nem teljesül megindító, egyszeri, megismételhetetlen sorssá. Ha a film nálunk is sikert arat, azt a kimagaslóan jó, őszinte színészi alakításoknak köszönheti: az önfeledt, hiteles Debra Wingernek (Emma), az elárvultság döbbenetét megrázóan átélő gyermekszereplőnek (Teddy), az öregség tragikumát és a szerelem megtartó erejét bizarrul ábrázoló Shirley MacLaine-nek (Aurora), az önsorsrontó szétesettséget mesterfokon bemutató Jack Nicholsonnak („űrhajós”).

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5570