KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fehér mágia

Ardai Zoltán

Ivan Andonov a néhány éve megélénkült bolgár film egyik legtehetségesebb – színészből lett – rendezője. Tavaly készült kinematografikus poémájában tehetsége korlátait vagy kiforratlanságát éppúgy tetten érhetjük, mint előző, nálunk vetített művében, a Cseresznyefákban: a Fehér mágia, bármilyen szép is, akadozva egyensúlyoz a művészet és a kommersz művészkedés között.

Néhány különböző, egymással összefonódó jelenetlánc – jelenetek a bolgár falusi életből az I. világháború árnyékában – alkotja a film cselekményét. Az egyes képsorok összefüggéseinek, jelentésének balladai homályát csaknem végig megőrzi a rendezés. A hol vöröses-zöldes derengésű, hol a napfénytől részeg színekben pompázó képekből rusztikus életerő árad: a bájos és a szörnyű – vagy a baljós-groteszk – motívumok a népi szürrealizmus szellemét idéző egységbe szerveződnek. Ez az egység olykor megbomlik: Andonov túlesztétizálja a motívumok egyikét-másikát, s végül a rejtjelfejtő észhez szóló allegorikus stilizációt erőltet rájuk, olyat, aminek már nincs sok köze a szereplő alakok képzeletvilágához. Az izgató funkciójú elektromos zene csak hígítja a látvány s a természetes zörejek hatását. De a bolgár falu babonásan megbolydult vásáros ünnepnapjának történetében Andonov így is meg tud teremteni egy olyanfajta feszültséget, amely az itthoni nézőnek Ady Emlékezés egy nyáréjszakára című versét juttathatja eszébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6467