KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kilenctől ötig

Varga András

Az Óvakodj a törpétől gyártói újabb rekeszizom-rengető találmánnyal rukkoltak elő. A címe: Kilenctől ötig. Szemérmes megjelölésük az amerikai hivatalnok-élet fanyar esszenciáját rejti, afféle iroda-show formájában. Savát-borsát az adja-adná, hogy az akarnok-kiskakas főnökurat föllázadó aktahölgyei – élvén a véletlenek bakugrásaival – jó alaposan megleckéztetik.

E mesebeli helyzetről Döbrögi és Ludas Matyi modernizált esete juthatna eszünkbe, de nyomban feledjük el. Filmünk ugyanis valódi ipari termék, melynél esztétikai kívánalmainkat félretéve – mint egy mosópor esetében – legjobb használhatóságát firtatni. Colin Higgins filmje afféle műfajkoktél – egyszeri fogyasztásra. S aki csak a mókás kedvű Jane Fondára kíváncsi, és várakozását az iméntiek megszívlelése mellett csavarja takarékra, nem csalódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6955