KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Benzinkutasok az Arany Patkónál

Loránd Gábor

 

A címbeli urak: benzinkútkezelők, méghozzá az Arany Patkóról elnevezett motel tőszomszédságában. S mint bizonyára Önök is hallottak már hasonlóról: sikkasztanak. Valutával, benzinutalvánnyal, bélszínnel, borjúmájjal és whiskyvel (azok a kamionosok... !) tetézik a korona-eltüntetést. Villa, bunda, Mercedes, és így tovább. Mígnem aztán – a részleteket elhallgatom, elég annyi, hogy – egy rokonszenves fiatalember „épül be” közéjük, s jaj nekik.

Otakar Fuka lényegében le akarta rántani a leplet egy társadalmi fonákságról, ugyanakkor csipetnyi, távolról krimit idéző izgalommal is fűszerezni kívánta filmjét. Ez kevéssé sikerült neki, amit kétszeresen sajnálhatunk. Egyrészt, mert éppen ez a lepel nem is annyira lepel, úgyhogy lerántani se nagyon kell. Másrészt az izgalomkeltéssel a rendező jócskán elkésett, mivel az utolsó percekig nemigen sokkolja idegeinket. Így aztán, noha a jóindulat vitathatatlan, se pellengér, se krimi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7374