KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Animal Kingdom

Nevelős Zoltán

Animal Kingdom – ausztrál, 2010. Rendezte és írta: David Michod. Kép: Adam Arkapaw. Zene: Antony Partos. Szereplők: James Frecheville (Joshua), Jacki Weaver (Janine), Joel Edgerton (Baz), Luke Ford (Darren). Gyártó: Porchlight Films / Screen Australia. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 113 perc.

Egy ausztrál fegyveres rablófamília válságos idõszakába pillanthatunk be személyes közelségbõl David Michod bemutatkozó nagyjátékfilmjében, amellyel 2010-ben a Sundance filmfesztivál zsûrijének nagydíját nyerte el. A 17 éves Joshua, azaz „J”, édesanyja herointúladagolás miatt bekövetkezett halála után kerül nagyanyjához és bûnözõ bácsikáihoz, akiket évek óta nem látott. A passzív, sõt kifejezetten mulya kamaszfiú nézõpontjából tárul fel elõttünk egy vérfertõzésgyanús anya–fiú kapcsolatokra épülõ család élete, ahol egy apró, öregedõ szõkeség irányítja maga körül három szép szál, de lelkileg meglehetõsen defektes fiát.

Michod a nyolcvanas évekbeli melbourne-i alvilág valós eseményei és figurái alapján írta meg a mûvészfilm és a mûfaji film határmezsgyéjén egyensúlyozó alkotását, amelyben hol a pszichiátriai esettanulmány realizmusa dominál, hol a klasszikus gengszterfilm hanyatlásgörbéje. Az egyszerû gondolkodású J egyik narrációjában hangzik el a diagnózis: „mind félnek” – magyarázatul a családtagok közveszélyes viselkedésére; ez a félelem adja a hajtóerõt a családi bûnbanda sorsát beteljesítõ, önpusztító cselekvéssorhoz. A hagyományos végpont a bukás valamiféle változata lenne, ám a film ennél eredetibb megoldással él. Ahogy a maga fejlõdéstörténetét bejáró kamasz és az édes mosolya mögött ördögi kvalitásokat sejtetõ nagyanyja lépnek elõ a cselekményt legaktívabban formáló szereplõkké, új és járatlan terepre érünk, ahol a félelem új típusú veszélyhelyzeteket szül, kibillentve pályájukról a szereplõket és átrendezve a viszonyokat.

A meglehetõsen színtelen, ifjú James Frecheville mellett színészileg egyértelmûen a kitûnõ alakításáért Oscar-díjra is jelölt Jacki Weaver a súlyosabb egyéniség, míg a produkció nemzetközi sztárja, Guy Pearce számára csak mellékszerep jut a fiatalkorút gyámolító, ugyanakkor céljaira felhasználó detektív alakjában. Talán a feszültség olykor elvész az események életszerû ábrázolása közben, a ritkásan elhelyezett akciójelenetek pedig talán lehetnének szellemesebbek, de az összhatás így is borzongató; olyan bûnügyi dráma ez, amelynek élménye sokáig velünk maradhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10814