KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elátkozott generáció

Csejdy András

Wellcome to Hell, dübörög valami brutál trashmetál, a Pulp Fiction-ösre maszkírozott fád macának valaki tüzet ad egy halálfejes öngyújtóval egy Los Angeles-i klubban. Gregg Araki vállaltan felelőtlen és hirdetetten független rendező elkészítette kamasz trilógiájának második darabját, ami garantáltan heteroszexuális, bántóan színes, és szándéka szerint árulkodóan jellemző a ’90-es évek Amerikájára. Három fiatal vág neki kocsival a fluoreszkáló hardcore Kaliforniának, nyomukban levágott fejek, tőből kiszakított karok, amorf tetemek meg az FBI. Véletlenül szaladnak bele pofonokba, önvédelemből mészárolnak le hús és vér videójáték karaktereket, resztelt májat esznek puffasztott burgonyaszirommal és sajtkrokettel, mindig minden 6.66-ba kerül, bagóznak, bagzanak, nyomják a speedet, és fogalmuk sincs, mivégre történnek velük a dolgok, mi keresnivalójuk van a földön. No nem mintha ez zavarná Amyt, akiben boldog és boldogtalan korábbi kedvesét véli felfedezni, vagy X-et, a vad és idősebb szépfiút, aki sorvezető és bédekker a szexben, erőszakban járatlan szerelmesek számára. A legrövidebbet persze a csillogó tekintetű, naiv Jordan húzza, amikor is az amerikai himnusz hangjaira, svastikás mellkasú fitnessfasiszták rituálisan kivágják a filmből. 80 perc szoftpornó, obszcenitás és morbid állapotrajz a generációról, amelynek tagjaiból holnap, na jó, holnapután hivatkozott átlagemberek, szavazó polgárok, családapák és anyák lesznek. Feltéve, hogy megérik. Vacsora előtt, szeretkezés után, az érettségi bankettet követő sivatagi hetekben és jobb híján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=116