KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ámokfutam

Berkovics Balázs

 

Szökik a fehér bőrű, meg a fekete bőrű fegyenc, méghozzá egymáshoz bilincselve. Ennek ellenére a legleleményesebb módozatokon képesek egymást kerékbe törni, összelapítani, szikláról ledobni, agyagba döngölni. A (férfi) barátság ennél összecementáltabb fundamentumát keresve sem lelhetnénk fel: csak láncaikat veszthetik, összetartozásukat nem, amit a továbbra is kölcsönös agya-bugya bizonyít ékesen.

Már-már révbe érnek (szabadsága mellé ki-ki felleli az új vagy a régi asszonyt), mikor a kubai maffia sötét árnyai vetülnek a közös vállalkozásra. Náluk pedig nincs kecmec. Akire rásütik a hangtompítóst, az többé meg sem nyikkan. Az egyik asszonyka élete is így megy veszendőbe, bezzeg a havernak még mindig megvan a sajátja – búsul is ezért Stephen Baldwin egy kicsikét. De menni kell tovább, bár már felismerték puszta eszközmivoltukat. (Ez egyikőzüknek nem eshetett nehezére, mert már eleve tégla volt.) Motivációelmélet legyen a talpán, amely magyarázatot tud adni két fegyenc elkeseredett élet-halál harcára az állam oldalán, mikor emezt már hivatott szolgái is odahagyták egy kis baksis reményében. De hagyjuk a teóriát másra, a kalandok után mindig eljön az enyhület, akcióvígjátéktól várhatunk-e többet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1462