KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dr. Dolittle 2.

Harmat György

 

Lássuk, mi kell ma egy sikeres hollywoodi produkcióhoz. Sztár, technika, sztori. Nagyjából ebben a sorrendben. A sztárnak elsősorban a nevére van szükség. Jelen esetben Eddie Murhpyéra. Miután most nem villoghat egy filmen belül tucatnyi szerepben (lásd Bölcsek kövére és folytatása), lévén szó családi moziról, nem is trágárkodhatja-szemtelenkedheti végig a cselekményt (A Beverly Hills-i zsaru és folytatásai), Murhpy azt csinálja, hogy nem csinál semmit. Azaz jóformán nem végez színészi munkát. Nincs is rászorulva, hiszen ott van körülötte a (tökéletes szájmozgással) beszélő – valódi vagy hagyományosan és számítógéppel animált – állatok tömege. Tehát Murphy helyett ezúttal a technika virtuóz.

Hugh Lofting Dr. Dolittle-történetei harmadszor kerülnek filmvászonra. Az 1967-es, Rex Harrison címszereplésével készült musical-változat meghagyta az állatorvost eredeti, viktoriánus környezetében, a harminc évvel későbbi feldolgozás (írásom témájának elődje) modernizálta a főhőst és viszonyait. A mostani sztori már mindössze arra szolgál, hogy közlekedési rendőrként irányítsa a sztárt a technika forgatagában. Ahogy az manapság szokás: a rendező egyetlen hangulatot sem tart ki, vázlatfigurákat rohantat a végkifejlet felé.

Mindazonáltal többnyire kellemesen szórakozunk: vannak ötletek, az állatok jópofák, és közegükben hatványozott szellemességgel hatnak a parodisztikus utalások A Keresztapára, A bárányok hallgatnak egy jelenetére, a Madarakra. Még Poe Hollója is elkárogja magát: „Soha már!” A jó mulatság ízét azonban olykor megkeserítik az ízlésficamok. A családi filmbe nem illő szexuális viccek mellé még a Bölcsek kövére szellentés-poénjai közül is beszivárgott egy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3446