KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jazzbolondok

Ardai Zoltán

 

Ez a húszas években játszódó, zenés szovjet retro nem tartozik azon filmek közé, amelyeket huzamosabban észben lehet tartani; még csak nem is ingerlően rossz film. Valamelyest élvezhetővé az teszi, hogy „a jazzról szól”, pontosabban a tradicionális jazzben koncentrálódó életörömről, a körülményektől való titkos emberi függetlenség hangulatáról, amelyet a rendezésnek sikerül is néha felvillantania. Ennyi sikerül csupán, mert amint kiderül, hogy Karen Sahnazarov számára nem fontosak a korabeli pikareszk cselekmény valódi lehetőségei, mind mérsékeltebben találjuk mulatságosnak az ágrólszakadt „avantgarde” zenészek vidám kálváriáját a sokféle polgártárs között, Ogyesszától Moszkváig. Inkább persze: „Ogyesszától” „Moszkváig”; a filmbeli színhelyek ugyanis éppúgy nem hasonlítanak a régi Szovjetunió városaira, mint az akkori Párizsra vagy Berlinre, vagy ha tetszik, mindegyikre hasonlítanak: a húszas évek egyáltalán-Európáját mintázzák. Ezért, hogy Sahnazarov filmjében nehéz egy műfaj honosításának kísérletét üdvözölni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6257