KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Grog

Csantavéri Júlia

Mi történik, ha a börtönből szökött két bandita túszul ejt egy békés polgári családot, hogy szabad menekülést, repülőgépet követeljen a kormánytól, s mindezt egyenes adásban a tévé is közvetíti?

Francesco Laudadio San Sebastianban méltán díjazott vígjátéka elsősorban a televízió mindenhatóságát veszi célba. Nem filozofál vagy bölcselkedik, hanem a kiválasztott társadalmi réteg, az olasz középosztály alapvető tulajdonságait karikírozza. A játék könnyedségének és derűjének alapvető titka, hogy a rendező bensőségesen sokat tud hőseinek kapcsolatformáiról, jól ismeri elképzeléseiket a társadalomról s világképük megtestesítőjéről: a televízióról. Az üzleti szellem, az önhittség, a pöffeszkedő vagy pironkodó magamutogatás, a kicsinyes irigység, a szemellenzős egoizmus torzulásait mutatja be Laudadio, azokat a tulajdonságokat, amelyekre a televízió látszatvilágát építi, s viszont: amelyet ez a nagy dózisokban adagolt látszatvilág tovább éltet nézőiben. A terrorizmustól, P2-től, véget nem érő kormányválságoktól megviselt olasz valóság szinte kínálja az abszurditásokat, a hadvezérként felvonuló, de csak egy békés házaspár gúzsba kötéséig jutó rendőrfőnöktől a tévés hipnotizőrig, aki igyekszik megadásra kényszeríteni a szerencsétlen életű, a mi szóhasználatunkkal élve „hátrányos helyzetű” banditát.

A néhol kicsit vontatott, de ötletgazdag, végig példás stílusegységben tartott komédia igazi motorja természetesen a színészi játék. Ezúttal ez jó színvonalú csapatmunka. Nincsenek nagy egyéni számok, a főszereplő, Franco Nero s a vérbeli komika, Sandra Milo játéka harmonikusan illeszkedik a gárda összteljesítményébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6305