KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Nem vitatom...

Hegyi Gyula

 

Nem vitatom, hogy a jó detektív-könyvek jobbak a tévékriminél: ez utóbbiak szerintem akkor lehetnek sikeresek, ha elsősorban nem logikai rejtvénnyel, hanem más módon hatnak a nézőre. (Ezt próbáltam cikkemben is fejtegetni.) Ha Bikácsy nem tudja, „mik azok a képernyőn villózó fényfoltok”, s „olyan igazándi mozgóképeket” vár – hiába – úgy általában az összes tévékrimitől, akkor ez az ő tiszteletre méltó ízlését tükrözi: de mivel általánosságban fogalmaz, többé-kevésbé ez ugyanúgy vonatkoztatható minden tévés produkcióra. Ettől ugyan nem botránkozom meg különösebben – sőt! – de tévéről írva igyekeztem a „médium” keretei között maradni. A műsorfolyamon belül a sorozatoknál, a tucat-tévéjátékoknál én jobban szeretem a jó (jobb) krimiket. Ami Bikácsy idézte mondatomat illeti, kiemelve valóban meglepően hat. De hát azt írom, „lehet”, „valami keveset”, s mindezt, talán feltételezhető, nem a minőségre értettem: csak arra, hogy témában, helyszínben, társadalmi közegben a mai NSZK körülbelül hasonló környékeiről szólnak a krimirendezők és az új német film reprezentánsai is. Akik olykor különben személyükben is megegyeznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6444