KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyilkos bolygó

Farkas Miklós

 

Peter Hyams Idegen föld című opusza, amely a magyar keresztségben a kicsit bombasztikusan hangzó Gyilkos bolygó nevet kapta, a messzi jövőben játszódik, de bárhogyan nézzük is, meglehetősen földhöztapadt filmecske. Mindaz ugyanis, ami itt a tudományos-fantasztikus műfaj égisze alatt történik, történhetne akár napjainkban is, mondjuk egy nagy amerikai üzem háza táján. Igen ám, csakhogy ez esetben elveszne a film bukéja, a galaktikus bányamonstrum valóban szemkápráztató díszlete. Valahogy úgy van ezzel Hyams, mint Orson Welles a filmgyárral, aki amikor először lépte át annak küszöbét, így kiáltott fel: „Ilyen csodálatos játékszert még egyetlen gyerek sem kapott!” Rendezőnk örül a – leginkább egy tangóharmonika belsejére emlékeztető – folyosóknak, szuperbiztos páncélkamrák ajtajait formáló be- és kijáratoknak, villogó műszerfalaknak, sejtelmes fényeknek, félhomálynak. Egyszóval annak a profi módon előállított apparátusnak, mellyel valószínűvé, mi több, izgalmassá szeretné tenni a titánbányászok között elterjedt rejtélyes öngyilkossági láz miértjét kutató űr-seriff véres, üldözésekkel, lövöldözésekkel, verekedésekkel teli históriáját. A Gyilkos bolygó speciális akciófilm, sajnos a legrosszabb fajtából. Miközben fényesen példázza, hogy 1. igazi téma hiányában a horror után a kalandfilm is új színhelyet keres magának; 2. nem lehet mindent a sablonokra, meg a dús fantáziájú látványtervezőkre bízni.

Mert való igaz, minden percben történik itt valami. Csakhogy két hosszú órán át Hyams sem tudja (meg hát nem is lehet) olyan sebességgel pergetni az (ezerszer látott) eseményeket, hogy a néző csak a „körítésre”, csak a háttérre figyeljen. (Hasonlóképp hiábavaló kísérlet Hyams azon igyekezete, amellyel közönsége mindent elsöprő rokonszenvét próbálja megnyerni főhőse számára.)

A film utolsó harmadában seriffünk végre-valahára rájön a titok nyitjára, ezért két bérgyilkost küldenek a nyakára. Ha a gazok nem lennének oly bugyuták, bizonnyal pórul járna, ráadásul az összecsapáskor még tulajdon emberei is elfordulnak tőle. Nos, ez a rész Fred Zinnemann klasszikus westernjéből, a Délidőben című filmből való szemérmetlen kopírozás. Mentségül csak az szolgál, hogy itt végre nyilvánvalóvá válik Hyams filmjének üzenete: nincs új a Nap alatt, még akkor sem, ha az a Nap történetesen nem ránk, hanem egy ál-sci-fi hőseire szórja gyér sugarait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6894