KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Skorpió

Loránd Gábor

A skorpió: protestáns lelkész, aki az 1600-as években Észtországban egy kietlen, sivár vidéken élő kis közösséghez érkezik. Luther kőszívű követője tűzzel-vassal támad az ősi, pogánynak bélyegzett szertartásokra, a vidámságra, a paráználkodásnak nevezett szerelemre. Semmilyen érzése nincs, fanatikus elvakultsága tragédiákat szül, utolsóként saját felesége halálát okozza. Mindenki meggyűlöli, teljesen egyedül marad, de lelki összeroppanása már túl későn következik be. Tragédiája mégsem tud igazán hatni ránk, mert karaktere ugyanolyan egysíkúan ábrázolt, mint a nagy szerepet kapott táj. Nem ember ő, hanem modell: a bigott fanatizmus leegyszerűsített, egyoldalúan és elnagyoltan felvázolt példája. Mindig komor, aszkétaarca mindig gyűlölködő, igehirdető szavai mindig fenyegetően dörögnek. A táj mindig kihalt, düledezik a templom, a szél baljósán süvit egyvégtében. az ég többnyire fekete és az emberek is misztikus-sötéten néznek a kamerába. Ha a rendező nem ilyen „kérlelhetetlen”, talán nem lenne – a főhőshöz hasonlóan – olyan „egyoldalú” műve sem, amely egyébként érdekes, túlzásai ellenére szépen fényképezett film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7503