KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Houdini – A halál mágusa

Varró Attila

Death Defying Act – amerikai, 2007. Rendezte: Gillian Armstrong. Szereplők: Guy Pearce, Catherina Zeta-Jones, Timothy Spall. Forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 92 perc.

 

A magyar származású Harry Houdini nem csupán a XX. század leghíresebb szabadulóművésze és a spiritiszta hókuszpókuszok legádázabb leleplezője volt: 1917 és 1923 közt forgatott némafilmjei révén a filmtörténet első autentikus akció-auteurjének tekinthető, aki saját emberfeletti fizikai képességeire írt kalandfilmjeivel oly neves utódoknak taposott ösvényt, mint Buster Keaton (aki a fáma szerint neki köszönheti művésznevét), Douglas Fairbanks vagy akár Jackie Chan. A filmművészet mostanáig adós maradt a komoly hozzájárulásért: egy elferdített, misztifikált álomgyári biopic 1953-ból, pár érdektelen tévéfilm és két izgalmas, ám kurta szerep (Ragtime, Fairy Tale) után 2007-ig kellett várni az első játékfilmre, ami nem csupán életrajzi hűséggel, de az őt megillető kreativitással kezeli művészhősét.

A Houdini – A halál mágusa (különösen esetlen a magyar cím a gyönyörűen kétértelmű Halált megvető mutatványok eredetije mellett) a Nagy Houdini életének utolsó heteit dolgozza fel 1926 végén, fókuszában egy nagy publicitással kísért spiritiszta eseménnyel Edinburgh-ban, amely során egy helyi halottlátó nő kapcsolatot teremt a mágus édesanyjával, hogy kiderítse, melyek voltak a fia fülébe suttogott utolsó szavai. A kosztümös drámákban járatos ausztrál rendezőnő, Gillian Armstrong (Játék és szenvedély; Charlotte Gray) ezúttal is egy bizarr szerelmi kapcsolat és egy látványos vállalkozás melodrámai konfliktusára építi filmjét (a kikapós médium és a mintaférj mágus közt bimbózó románc alaposan átformálja mindkét fél eredeti motivációját), amelyet aztán fegyelmezett kézzel vezet végig a meredek fordulatokon, sőt a legjobb bűvésztrükkökhöz híven az előre ismert finálét is képes meglepetésként tálalni. Elegánsan levezényelt, élvezetes előadást teremt egy komor, párszereplős kamaradráma alapanyagából – akár egy bűvész a legegyszerűbb kártyatrükknél: hiába tudjuk, hogy puszta szemfényvesztő, mégsem a kezét figyeljük, inkább a felfénylő illúziót.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9904