KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/március
POSTA
• Bakos Gergely: Tisztelt Szerkesztőség! De trinitatum
MAGYAR MŰHELY
• Váradi Júlia: Magyar útifilm Beszélgetés Bereményi Gézával

• Bikácsy Gergely: A mérőón Álom a fényről
• Lajta Gábor: A festő és a fa
• Bóna László: Az égi ügynök Twin Peaks-misztérium
• György Péter: Lynch-hangulat Tűz, jöjj velem!
• Kömlődi Ferenc: Indusztriális mozi Radirfej
• Gelencsér Gábor: Kafka macskája Pavel Juráček
• Molnár Gál Péter: A demokratizált tragika Griffith és Karády
• Kozma György: Éljük az életünket Udo Kier
MÉDIA
• Almási Miklós: A kultúra alapzaja: a spot Videóklip–reklám
ANIMÁCIÓ
• Szemadám György: Tiszta képek Kecskeméti animáció
• Antal István: Tíz deka halhatatlanság Várnai Györgyről
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Bolondok, előre! Mannheim
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Wilheim Meister nem küld képeslapot Lakatlan ember
• Hirsch Tibor: Atya, Fiú, Mozgókép A világ végéig
• Ardai Zoltán: Mulat a közép Férjek és feleségek
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Sose halunk meg
• Székely Gabriella: Szerelem
• Turcsányi Sándor: Drakula
• Sneé Péter: Félelembe zárva
• Fáber András: Fracasse kapitány
• Hegyi Gyula: Szerelmi bűntények
• Koltai Ágnes: London megöl engem
• Sárközi Dezső: Lorenzo olaja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Női fény

Soós Tamás Dénes

Clair de femme – francia–olasz–nyugatnémet, 1979. Rendezte: Costa-Gavras. Szereplők: Yves Montand, Romy Schneider, Lila Kedrova. Forgalmazó: Mirax. 98 perc.

 

A szmört – mondja az alkoholista kutyaidomár a játékidő során szinte végig részeg Michelnek –, a szerbek szava a halálra, és sokkal jobban kifejezi annak lényegét, mint a fennköltebb hangzású francia variáns. Costa-Gavras filmjének akár mottója is lehetne ez a vargabetűkkel teli, borgőzös párbeszéd: alig vagyunk túl Michel (Yves Montand) és Lydia (Romy Schneider) közhelyes találkozásán (taxiajtóval csapják ki a bevásárlószatyrot a nő kezéből), máris gyász sújtotta életekről meg alattomos halálról folyik a diskurzus. A Női fény egyértelműen Gavras legfurcsább filmje, ami nem kis teljesítmény A nyaktiló ismeretében: az intellektuális politikai bűnfilmekre szakosodott rendező olyan melankolikus melodrámát rendezett, ami önmaga paródiájának is beillik. Lehetetlen megállapítani, hogy direkt szabotálja-e Gavras a nézőstimuláló dramaturgiai fogásokat, vagy csak azért rendez ilyen modorosan és élettelenül, mert nem otthonos ebben a műfajban.

Naiv szerelmesek helyett gyötrődő intellektuelekről mesél, akik között nem is annyira a kölcsönös vonzódás, mint inkább a szenvedés megosztása teremt kapcsolatot. Michel a feleségét, Lydia a lányát vesztette el, kínjukon a gyorsan szőtt románc önámításával enyhítenek. A színjáték beismerése ellenére se csüggedt, csak abszurd a hangulat: a kitartóan vedelő Michel boldog-boldogtalanba beleköt, gúnyolja a burzsoákat, a japán turistákat, a szenvedésre berendezkedett zsidókat, a halálra váró artistákat. Közben a night club színpadán majom táncol az optimizmust jelképező rózsaszín kutyával: az ebidomár Galba főművében – mondja a részeg csapos a magát cinikusra ivó Michelnek – benne van minden: „gúny, megalázottság, lét-nemlét kérdése”. Michel pusztán gusztustalannak titulálja. Kérdéses, hogy a Női fény szerzői önreflexió-e – mindenesetre a fináléra kiderül, mit gondol létről, nemlétről a rendező. Hotelszobában, magányosan terül el az artista teteme. A majma ölelgeti, majd bekapcsolja a gramofont: táncra kéri a rózsaszín ebet. Nem csak alattomos, de groteszk is ez a szmört.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11607