KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/március
POSTA
• Bakos Gergely: Tisztelt Szerkesztőség! De trinitatum
MAGYAR MŰHELY
• Váradi Júlia: Magyar útifilm Beszélgetés Bereményi Gézával

• Bikácsy Gergely: A mérőón Álom a fényről
• Lajta Gábor: A festő és a fa
• Bóna László: Az égi ügynök Twin Peaks-misztérium
• György Péter: Lynch-hangulat Tűz, jöjj velem!
• Kömlődi Ferenc: Indusztriális mozi Radirfej
• Gelencsér Gábor: Kafka macskája Pavel Juráček
• Molnár Gál Péter: A demokratizált tragika Griffith és Karády
• Kozma György: Éljük az életünket Udo Kier
MÉDIA
• Almási Miklós: A kultúra alapzaja: a spot Videóklip–reklám
ANIMÁCIÓ
• Szemadám György: Tiszta képek Kecskeméti animáció
• Antal István: Tíz deka halhatatlanság Várnai Györgyről
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Bolondok, előre! Mannheim
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Wilheim Meister nem küld képeslapot Lakatlan ember
• Hirsch Tibor: Atya, Fiú, Mozgókép A világ végéig
• Ardai Zoltán: Mulat a közép Férjek és feleségek
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Sose halunk meg
• Székely Gabriella: Szerelem
• Turcsányi Sándor: Drakula
• Sneé Péter: Félelembe zárva
• Fáber András: Fracasse kapitány
• Hegyi Gyula: Szerelmi bűntények
• Koltai Ágnes: London megöl engem
• Sárközi Dezső: Lorenzo olaja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szenzáció áldozata

Szkárosi Endre

 

Sydney Pollack vonzódása a giccshez eddig sem volt ismeretlen előttünk, mindeddig azonban bizonyos szakmai színvonalon váltunk e meghitt érzés beavatottjaivá, akár A lovakat lelövik, ugye? melodrámája révén, akár A keselyű három napja című, feszesebben kivitelezett bűnügyi történet jóvoltából.

Most viszont, A szenzáció áldozatánál – eredeti címén Absence of Malice, aminek „Rossz-akarat nélkül” volna tán a szöveghű fordítása – a giccs és a közhely találkozásához asszisztálhatunk; s az ünnepi esemény hanyag színvonalon celebráltatik.

A forgatókönyv tele kisszerű dialógusokkal, vívódónak és rokonszenvesnek szánt középszerű, unalmas és mindenképpen sematikus alakokkal; sokatmondónak álcázott és bárgyú, előre kiszámítható helyzetekkel. Paul Newman – láthatóan szenvedve – egy még igazi etikai normákkal rendelkező, klasszikus maffiózó áldott jó gyermekét alakítja, akit az Állatian Aljas Bűnüldözés és az Embertelenül Hengerlő Sajtó meghurcolásra és zsaroltatásra ítél; ám ő ennek ellenére Mérhetetlen Furfangjával túljár az Elvetemült Rendőrfőnök és a Pipogya Főügyész – továbbá az egész elaljasodott Társadalmi Struktúra – eszén, és Igazságot szolgáltat. Sally Field, a jóhiszemű, ám az Ártalmas Mechanizmus Eszközeként működő újságíró szerepében többnyire egyszerűen csak idegesítő, különösen amikor Nagymonológját mondja el, aminek nem kisebb a dramaturgiai funkciója, mint hogy „helyretolja a kibillent időt”. A film gondolati – és képi – színvonalát híven jelzi az unalomig ismert bevágás, amint a Kíméletlenül Zakatoló Nyomdagép megállíthatatlanul sokszorosítja többszázezer példányban a Hazug Információt.

E filmi közhely-revü nagy sikerre számíthat bárhol a világon: azt a mindenütt szívesen üdvözölt, simogató tételt állítja fel újra, miszerint a Rendszer a Velejéig Romlott, ám a Központi Kormány Jó és Emberséges, ezért az Igazság mégiscsak Győz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6278