KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/március
POSTA
• Bakos Gergely: Tisztelt Szerkesztőség! De trinitatum
MAGYAR MŰHELY
• Váradi Júlia: Magyar útifilm Beszélgetés Bereményi Gézával

• Bikácsy Gergely: A mérőón Álom a fényről
• Lajta Gábor: A festő és a fa
• Bóna László: Az égi ügynök Twin Peaks-misztérium
• György Péter: Lynch-hangulat Tűz, jöjj velem!
• Kömlődi Ferenc: Indusztriális mozi Radirfej
• Gelencsér Gábor: Kafka macskája Pavel Juráček
• Molnár Gál Péter: A demokratizált tragika Griffith és Karády
• Kozma György: Éljük az életünket Udo Kier
MÉDIA
• Almási Miklós: A kultúra alapzaja: a spot Videóklip–reklám
ANIMÁCIÓ
• Szemadám György: Tiszta képek Kecskeméti animáció
• Antal István: Tíz deka halhatatlanság Várnai Györgyről
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Bolondok, előre! Mannheim
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Wilheim Meister nem küld képeslapot Lakatlan ember
• Hirsch Tibor: Atya, Fiú, Mozgókép A világ végéig
• Ardai Zoltán: Mulat a közép Férjek és feleségek
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Sose halunk meg
• Székely Gabriella: Szerelem
• Turcsányi Sándor: Drakula
• Sneé Péter: Félelembe zárva
• Fáber András: Fracasse kapitány
• Hegyi Gyula: Szerelmi bűntények
• Koltai Ágnes: London megöl engem
• Sárközi Dezső: Lorenzo olaja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Tullio Kezich (1928–2009)

Pintér Judit

 

Már tizenkét évesen olvasói leveleket küldött a Cinema folyóiratnak (lelkes soraitVittorio De Sica dedikált fotóval köszönte meg). 1946-tól a trieszti rádió, 1950-től pedig rangos szaklapok (Sipario, Cinema Nuovo), továbbá országos heti- és napilapok (Panorama, La Repubblica, Corriere della Sera) nagytekintélyű filmkritikusa volt. Kiváló Fellini-monográfiáját Brazíliától Kínáig milliók olvasták. A nemzetközi filmszakma – a Variety 2006-os minősítése szerint – a világ tíz legjelentősebb kritikusa között tartotta számon. Hazájában a sikeres regény-, forgatókönyv- és színműírót, de az Olasz Televízió egykori vezető munkatársát is gyászolják, aki 1969-től 1985-ig ugyanolyan fáradhatatlanul küzdött Ermanno Olmi vagy a Taviani-fivérek rétegfilmjei, mint a 27 milliós nézettségű Sandokan megvalósításáért, és hasonló elszántsággal akarta eljuttatni a nézőkhöz a trieszti Italo Svevo életművét, mint az orosz klasszikus írókat.

Tullio Kezich az Itáliában is nehezen kivívható intellektuális szabadság ritka képviselője volt. Talán szülővárosa, Trieszt hányatott történelme tanította meg arra, hogy az igazi értékek nem ideológiafüggőek, s hogy a művészetben nem egyetlen helyes út létezik. Ezért fűzhette életre szóló barátság, szoros munkakapcsolat egyidejűleg Fellinihez, Olmihoz, Sergio Leonéhoz és Francesco Rosihoz. Mindig személyes elfogultságait vállalva, ugyanakkor tudományos megalapozottsággal írt róluk, ahogy John Fordról, Marlon Brandóról vagy az amerikai westernfilmről is. Sokszor hangsúlyozta, hogy a legdrámaiabb helyzeteket is humorral, iróniával érdemes szemlélni – legyen az akár saját betegsége, amely épp 81. születésnapja előtt egy hónappal győzte le.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9968