MédiaBódy Gábor FilmiskolájaSzemtanGelencsér Gábor
Bódy a kino-katedrán. A rendező közel negyedszázados Filmiskolájába ma is érdemes beiratkozni.
A Bódy-életmű írásos hagyatékának publikálása és az új lendületet vett filmes tankönyvkiadás szerencsésen találkozik a Filmiskola című kötetben. Peternák Miklós szerkesztő a Bódy Gábor elméleti írásait bemutató Végtelen kép után a rendező pedagógiai munkásságának dokumentumait adja közre. Az anyag meghatározó hányada az Iskolatelevíziónak 1976-ban részben leforgatott Filmiskola című oktatófilm-sorozat fotókkal illusztrált forgatókönyve.
Bódy a lektori véleményekre adott válaszainak egy pontján így összegzi a Filmiskola célkitűzését: „Az egész sorozat lényege és alapja az, hogy a mozgókép körüli, a filmről-való-gondolkodásba ne csak okoskodással vezessük be a nézőt, hanem egy belső 'gyakorlati', önmagát bizonyító programmal. […] Mindezzel voltaképpen nem mást teszünk, mint behatároljuk és leírjuk a mozgókép 'nyelvtanát', vagyis a SZEM TANÁT, anélkül, hogy erről a tizedik adásig egy szót ejtenénk.” Mindez alapvető szemléletbeli változást jelent a hagyományos esztétikai megközelítéssel szemben, és a film nyelvtanát, „a filmi gondolkodás útjait” állítja az oktatási program centrumába.
Bódy filmelmélete bizonyára számos ponton elavult vagy kikezdhető. Valóság és jelentés fogalompárjára épülő, többször kifejtett gondolatmenete (Jelentéstulajdonítások a kinematográfiában; Sor, ismétlés, jelentés; Filmművészet, a film nyelve, filmi gondolkodás) ugyanakkor a saját rendszerén belül következetes, így alkalmas egy didaktikai - s nem pedig tudományos - program levezetésére. Nevezetesen: a mozgóképírás és -olvasás elsajátítására. Azaz egy olyan tágan értelmezett médiatanra, amely a vizuális kultúrát mint egy sajátos jelolvasás gondolkodásmódját elemzi, s csupán e gondolkodásmód részeként foglalkozik a mozgóképet övező társadalmi és gazdasági kérdésekkel, a technikával, s nem utolsó sorban, ám mégis középponti helyéből kibillentve, az „esztétikai szervezettségű mozgóképpel”, vagyis a filmművészettel. A hagyományos esztétikai megközelítés elhagyása, illetve háttérbe szorítása ha lehet, azóta még indokoltabb: a televízió globalizációja, a multimédia egyre fokozottabban a képi jel kommunikációs jelentésére helyezi a hangsúlyt. S az a korosztály, amelynek Bódy is szánta sorozatát (a 15-20 évesek), elsősorban ilyen jellegű mozgóképi üzenetekkel találkozik.
Az elméleti bázishoz szorosan kapcsolódik a Filmiskola módszertani újdonsága, amely a könnyen kezelhető videotechnikának és a számítástechnikának köszönhetően mára a közoktatás számára is belátható közelségbe került. A Filmiskola első részét a következő közhely-gyanús gondolattal vezeti be a szerző: „Valamit úgy értünk meg a legjobban, ha csináljuk.” A mozgókép esetében azonban igen mélyértelmű elméleti háttere van ennek a kijelentésnek. A filmcsinálás – mindenfajta „előképzettség” nélkül – ahhoz az élményszerűen elsajátított tudáshoz juttathatja hozzá akár a kisiskolásokat is, amely szerint egyfelől a valóság nyomát őrző filmkép sohasem véletlenszerű, akár akarjuk, akár nem, mindig tartalmaz „jelentéstulajdonításokat” (ebből következik a dokumentumnak és a fikciónak a Filmiskolában is érintett paradoxona); másfelől a mozgóképnek nincsen nyelvtana és lexikona, azaz „bármiből” és „bárhogyan” létrejöhet a filmi jelentés. Éppen ezért kezdhetjük „a filmek teljesebb megértését” az „írással és az olvasással”, holott még nem is ismerjük a betűket meg a szabályokat. Csakhogy: a betű nem más, mint „az esemény a filmen”, a szabály pedig „az esemény filmi tagolása”. Alighanem ez a tapasztalat vihet a legközelebb a mozgókép sajátos természetének megismeréséhez.
Ráadásul - és ez több, mint szerencsés véletlen - e filmelméleti Kolumbusz tojása nincs távol az élményszerű oktatástól. (Hogy az oktatáspolitikától mennyire áll távol, az már más kérdés.) A Filmiskola ezért élő, a tanítási gyakorlatban jól használható, valódi tankönyv (és részben „tanvideó” - már ha a leforgatott három részt hozzáférhetővé lehetne tenni). Bódy közel negyedszázados elképzelése a mozgókép iskolájáról ugyanis alapvető szemléletmódbeli közösséget mutat a Nemzeti Alaptanterv Mozgóképkultúra és médiaismeret elnevezésű műveltségi területével. Életművének ez a szelete lappangó tudásként élt a mozgóképoktatásnak ismét nekifeszülő filmesek és tanárok fejében: a NAT filmes fejezetének kidolgozói mintha tudattalanul - néhányan persze nyilván tudatosan - az ő pedagógiai munkásságára építettek volna. Ez a tudás most a Filmiskola forgatókönyveinek publikálásával felszínre kerül, s ami ennél is fontosabb, alkalmazhatóvá válik. Bódy lelép az „összes művek” piedesztáljáról - egyenes a katedrára.
Bódy Gábor: Filmiskola. Összeállította és a bevezetőt írta: Peternák Miklós. Palatinus, 1998.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1070 átlag: 5.57 |
 |
|
