KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ütközéspont

Pápai Zsolt

 

A megváltástörténeteket szomjúhozó mozilátogatók száma napjainkban egyre gyarapszik, így nagy a keletje a nézők efféle igényeinek kielégítésére összeturmixolt mozgókép-meséknek. Régóta tudott, hogy a nyugati társadalmakat az önzés és a számítás férgei rágják, ezért jó látni olyan nemes lelkű figurákat a vásznon, akik képesek eltaszajtani maguktól az ördög feléjük nyújtott jobbját.

Az Ütközéspont két, a gonosz önérdek csábítására kezdetben fogékony, idővel viszont immúnisnak bizonyuló ember története. New York City csúcsforgalmában összekoccan két autó, az egyikben az ígéretes jövő előtt álló, agilis fiatal ügyvéd igyekszik karrierje legfontosabb tárgyalására, a másikban a válása után gyermekeiért harcba szálló, lobbanékony természetű középkorú férfi siet a bíróságra. A véletlen incidens döntően megváltoztatja mindkettejük életét, és az átélt kalandok a megtisztulás felé vezetik őket.

Már a Joel Schumacher Összeomlását idéző expozíció jelzi, hogy az Ütközéspont szerkezete a véletlendramaturgiára épül, és ennek működtetése igen jól megy az eddig leginkább a Sztárom a párom című komédiája révén ismert Roger Michell direktornak. Más tekintetben viszont haloványan teljesít a rendező, a film vizualitása és üzenete is közhelyszerű. Már-már irritáló nézni az önmagából kifordult világ képét, amely a kurrens plánozási divatoknak megfelelően kézikamerával vett villanásnyi vágóképek segítségével jelenik meg a vásznon, ennél is zavaróbb azonban, hogy Michell oly vehemenciával sulykolja falvédőbölcsességeit a néző fejébe, hogy az még hollywoodi produkciókban is párját ritkítja. Nem túlságosan rétegzett gondolat, miszerint a megváltás felé vezető egyetlen út az őszinte szembenézés önmagunkkal, továbbá az sem újszerű meglátás, hogy az ügyvédek az emberi faj mutánsai; ez utóbbit már Swift is megírta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2790