KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Börtönpalota

Tamás Amaryllis

 

Fontos film. Arról, hogy minden szavunk, minden tettünk olyan erőket indít el, olyan hatásokat provokál, amely végül visszahat ránk. Magasrendű szándékaink, egyszerű vágyaink is – jobb belátásunk ellenére – lehetetlen helyzetekbe, alig elviselhető válságokba sodorhatnak. Akár egyetlen rosszul hozott döntés, óvatlan pillanat... A Börtönpalota látleletszerű pontossággal, mégsem didaktikus, hanem élvezhető történetmeséléssel követi végig két tizenéves amerikai lány kissé hóbortosnak induló thaiföldi vakációját, egészen a pokoli zűrzavarig, majdhogynem az őrületig. De nemcsak azt. Megérteti, hogy a démoni körülményekért balsorsuk meglódítói maguk az áldozatok. A „laza”, felelőtlen gondolkodásmód...

A film erénye, hogy mégsem kioktató, inkább tisztánlátó. A nyomasztó impulzusokat antitoxinnal vegyítve ábrázolja – s így valamiféle derűs bizakodással tölt el a dolgok végső, „szerencsés” kimenetele. Amikor a két lány – már börtönlakóként – megváltoztatja életszemléletének alapjait, s nem külső jelenségeket – kábítószer-kereskedelem –, hanem saját belső magatartását ismeri el a fatális sérelmek kiváltó okaként, ez az átcsoportosítás döntő módon megváltoztatja az erőállapotokat is. A hegycsuszamlásszerű megpróbáltatások izzó, inspiratív erőkké válnak. A vég nélküli bonyodalmakból az egyetlen kiút a kitartás; az alantas szándékokat, a félelmet, a csüggedést száműzi az önnevelés. Hőseink sorsot cserélnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2815