KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Temetetlen múlt

Hungler Tímea

 

Nincs új a nap alatt – lehetne filmünk jelmondata, mely követve az ezredvég környezetbarát elveit, a recycle elvét tűzte zászlajára. Zemeckis rendező legújabb alkotásában nem bajlódott holmi eredeti forgatókönyvek megfilmesítésével, hanem a régi klasszikusokra hagyatkozott.

Hőseink, a középkorú álompár, a tehetségét még ebben az opusban is megcsillantani képes Michel Pfeiffer és a jobb napokat megélt Harrison Ford, kettesben maradnak, miután egyetemista korú lányuk másik városban folytatja tanulmányait. Újra induló közös életük akár idilli is lehetne, ha az asszony nyugalmát nem kezdenék ki túlvilági hangok, valamint a fürdőszobatükörben és a vízzel teli kádban rendszeresen felbukkanó húszas fehérnép. Filmünk első rétege ezen misztikus, szupernaturális vonulat, amelyben nem nehéz felfedezni a közelmúltból a Hatodik érzéket, filmtörténeti vonatkozásban pedig a gótikus horrorok alapmotívumát: a kísértetházat.

Érthető, hogy hősnőnk megtépázott idegrendszerének köszönhetően minden zugban szellemet lát, a szomszédban pedig gyilkosságot; Hitchcock mester Hátsó ablak című klasszikusának modorában Pfeiffer távcsővel kukkolja a szomszédságot, majd tanúja lesz egy gyilkosságnak, amiről aztán kiderül, hogy mégsem az.

A többi filmtörténeti vonatkozás inkább képekben, mint a történetvezetésben köszön vissza – igaz ebben mód felett. A játékidő alatt felfedeztem a Coppola- klasszikust, a Dementiát, Hitchcocktól a Psychót és A Manderley ház asszonyát, Adrian Lyne Végzetes vonzerőjét – sőt mivel az alkotásba még egy víz alatti zombie-támadás is belefér, Lucio Fulci horrormester Zombie-ját is.

Zemeckis védelmében egyetlen dolog hozható fel: a suspensnek valódi tudora; igaz, ezen izgatott várakozás végül is nem abban nyilvánul meg, hogy kicsoda a kísértetlány, s hogy mi köze hozzá a jó öreg Harrisonnak, hanem inkább abban, hogy hány film bukkan még fel a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3160