KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Drogosztag

Vidovszky György

 

Jelentem, elkészült a drogfilmek matinéverziója! Három fiatal – Benetton-plakátra emlékeztető demokratikus sokszínűségben – börtönbüntetésük letöltése helyett jó szolgálatot tehet a rendőrségnek. Olyan diszkókban kell elvegyülniük, ahol kábítószer-kereskedelem folyik, ugyanis ki kell deríteni, hogy hová lett a rendőrségről eltűnt ládányi drog. Főhőseink mintha egész életükben erre a feladatra vártak volna, apró álellenállás után belevetik magukat a Los Angeles-i éjszakába. Kitűnően játsszák a szerepüket, kisebb tévedéseik, zöldfülű izgágaságuk még a profiknál sem ritka. „Meglepő” fordulattal kiderül, hogy már megint a korrupt, amerikai rendőrség áll a bűn hátterében. Ifjú titánjaink csapdába kerülnek: a rablópandúr játék szerepei végérvényesen felcserélődnek. De sebaj, kisebb lelki tusa és néhány kijózanító esemény után ismét összeáll a csapat, és a film utolsó negyed órájában lefülelik a kokós kopókat. Jó látni, hogy vannak még filmkészítők, akik nem untak bele a hollywoodi moralizálás ódon sémáiba. Így legalább a felnövekvő generációk sem maradnak hamisan leegyszerűsített, rossz filmek nélkül. A Drogosztag ráadásul divatmozinak készült: figurái külsőleg napjaink „cool” lovagjai (rapes járás, kinőtt ruhák); a képek videoklipekből ellesett rángatásokkal, életlenségekkel készültek; zenéje DJ-keverék. A rendező láthatóan sokkal többet foglalkozott ezekkel a külsőségekkel, mint a dramaturgiával, a színészvezetéssel vagy a témával. Még a szappanoperákban is rafináltabban derülnek ki a hazugságok, nem kínálnak minden információt tálcán a főhősöknek, mint ahogy ebben a filmben teszik. Kideríthetetlen, hogy a rendező mit akar sugallni a film végén rendőr-angyalokká nemesült jómadarakkal, ha csak nem azt, hogy egy kis börtön hatásosabb a száraz pályaválasztási tanácsadóknál. Nekik megtetszett, hát döntöttek, most már rajtunk a sor!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4578