KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

És ülünk a fa tetején

Hegyi Gyula

 

Amikor a film forgatókönyve megszületett, a forgatás – a múlt év elején – elkezdődött, és a pozsonyi filmgyár berendezői felépítették a csehszlovákiai sztálinizmus díszleteit, elsősorban a film politikai tartalma számított szenzációnak. Az, hogy egy szlovák film iróniával szól a „szent felkelésre” hivatkozó kedves szélhámosokról, a dogmatizmusba savanyodott káderlányról, a zsidók vagyonába beülő „hazafiakról” és a becsületes kommunisták bebörtönzéséről saját megálmodott rendszerükben. Ha Juraj Jakubisko politikai filmet forgatott volna a második világháborút követő évek szlovákiai zűrzavaráról, akkor ez a „szenzáció” a novemberi változások nyomán egy szempillantás alatt értelmét vesztette volna: s ma talán azért kellene mentegetődznie, hogy egyáltalán gondolni mert „becsületes kommunistákra”.

Szerencsére Jakubisko művész és nem politikus. Filmjének nem csak „témája” van, hanem költői nyelve, lebegése, szelíd és mélyen emberséges humora is. Hősei a politikai konjunktúrának megfelelően sokat összehazudnak múltjukról, de a jelenben egyszerűen élni szeretnének, csendesen megkapaszkodni a szeretetben, a mindennapi örömökben, a történelmi viharok remélt szélárnyékában. Azokon a felvidéki tájakon, ahol egykor Mikszáth Kálmán hősei találták meg a titokzatos kincset Szent Péter esernyőjében, ők egy ellopott bicikliben bukkannak rá mesebeli ékszerekre. Ám az arany csak bajt hoz rájuk, míg a szeretet megváltást. Jakubisko szép és emberséges filmje láttán bízvást megkockáztathatjuk a megnyugtató jóslatot: szelíd emberi örömök védelmébe húzódó hőseihez hasonlóan a szlovák film is túléli a sztálinizmus évtizedeit, és a szabadságot nem hordószónoklatokkal, hanem művészettel köszönti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4738