KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tőzsdecápák

Létay Vera

 

Aki sokmindent megért és sokmindenre emlékszik, aligha nézheti kajánság nélkül az idő és a szemlélet változásának játékos előre és hátra bukfenceit. Most, amikor nálunk a kudarcból születő neofita érzület szinte templomi áhítattal helyezi vágyaink oltárára a tőzsde, a részvény, a szabadpiac alaposan átértékelt fogalmait, Oliver Stone, a Szakasz Oscar-díjas alkotója, újabb sikerfilmjében a Wall Street ragadozó erkölcseit, a kapitalizmus kíméletlenségét olyan ideológiai felhevültséggel leplezi le, amely az ötvenes évek Szabad Nép-félóráin is dicséretet érdemelt volna. A káprázatos karrierről álmodó, ifjú kezdő tőzsdeügynök és a tőzsde és ingatlanspekuláción meggazdagodott, cinikus, brutális gondolkozású, kapitális nagyhal végső megmérkőzése a szociális igazságosság, a szakszervezeti szolidaritás fénycsóvájában, irigylésre méltóan hatásos, már csak azért is, mert a szégyentelenül célratörő, sematikus történet a legpénzigényesebb, csábosan látványos filmkészítési technikával adatik elő. Népszerű sztárok, fantasztikus díszletek, komputerek és telefonok jövő századi óceánja, magánrepülőgépek, szép cápaautók és cápanők, és persze szívtől szívig érzelem is –, a bemutató után bizonyos filmrészvények értéke feltehetően emelkedett a tőzsdén.

A pénz az övék, de hát elorozták tőlünk az „eszmei mondanivalót” is? Lehet, hogy nemsokára a New York Herald Tribune-félórákon leplezik le a Váci Street kapitalista erkölcseit?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5518