KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeretlek, szeress!

Harmat György

 

Dušan Hanák filmje 1980-ban készült, és került mozivászon helyett a polcra. Mivel politikai pikantéria szemernyi sincs benne, nem igazán tudható, mi volt a „dobozolás” oka.

Hacsak az nem, hogy a szlovák rendező (Csendes öröm című alkotását – Koltai Róberttel, Pásztor Erzsivel, Bencze Ferenccel a szereplők között – idén láthattuk a tévében) következetesen ragaszkodott a cseh új hullám szellemének megidézéséhez. Ugyanaz a világ tárul elénk még lepusztultabb, még kisszerűbb változatban. Ismerősek a motívumok. A legfontosabb helyszín – mint már annyiszor – a vasút. És nem maradhat el a fuvós hangszer sem. A kocsikísérő főhős, Pista, tubázik, igaz, a rezesbandát csak hozzáhazudja. Még nem volt dolga nővel, így élete éppúgy a szex, a szerelem körül forog, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok kamaszáé. A házsártos Milada Ježková asszony, az egykori esztergályos, Forman felfedezettje (a Tűz van, babám! tombolaőrének felesége) pedig megszelídült. Pista agyérelmeszesedéses mamájaként – csak ritkán pöröl: ki-kihagy az emlékezete.

A filmnek jóformán nincs cselekménye. Vannak viszont remek figurái: csúnyák, többé-kevésbé ütődöttek, de kedvesek: isznak és álmodoznak. (Minden színész kiváló, csak ismertségük okán említem éppen Iva Janžurovát és Csákányi Esztert.) És van filozófiája: a kisember (érthetjük szó szerint is, hiszen Pista igencsak apróra nőtt) dacos élniakarása a világ ellenében. Az élet csak a halállal véget érő nyomorúság, de gyakran mulatságos, és élni kell! Hanák filmjén rengeteget lehet nevetni: a reménytelen sorsokon és a lerohadt mai szlovák környezeten (minden teljességgel pontos és hiteles!) humorból előcsiholt poézis világít át, e kényszerűen halvány, mégis élesen láttató fényben két magányos ember talán egymásra találhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5522